„Tudjátok, hogy a tölgyfának lelke van. Hogy a tölgy az olyan, mint az ember. Ahogy mentem köztük, mindig éreztem, hogy figyelnek engem, hogy követik az utamat. S hogy segíthetnének rajtam, csak nem tudnak megszólalni…”
Balázs József: Magyarok (139-140. o. – Magvető, 1975. – Fotó Harangozó Imre)
Sok esztendővel ezelőtt, valamikor a 90-es évek elején a Lakatos Demeter Egyesület tagjaival, Halász Péterrel, Lackó Mihállyal, Lovag Leával jártam Újkígyóson, s ismerkedtem meg Harangozó Imrével és az akkoriban induló Ipolyi Arnold Népfőiskolával. Egyetemi tanulmányaim során, valamint édesapám elbeszéléseiből sokat hallottam, olvastam a dán, illetve a hazai népfőiskolákról, működésükről, célkitűzéseikről, érdekes, fontos folytatásnak láttam a vállalkozást. Az azóta eltelt idő eredményei megmutatták, hogy érdemes és szükséges figyelemmel kísérni az Újkígyóson folyó munkát. A fiatalon, diákként elkezdett néprajzi kutatást és gyűjtést egyre komolyabban, magasabb szintre emelve Harangozó Imre az ország egyik széles körben ismert néprajzosa lett, aki feladatának, hivatásának tekinti, hogy megszerzett tudását, gondolatait átadja mindazoknak, akiket a hagyományok tisztelete, megismerni vágyása tanulásra ösztönöz. Ezt a célt szolgálják a leginkább fiatalok számára rendezett táborok, amelyeknek résztvevői az itt kötött barátságok révén az országban és a határon túl is ismerőssé válnak, a kutatók számára az egymás munkájának megismerését célzó, az új kérdések felvetését, a kutatási feladatok megbeszélését lehetővé tevő konferenciák, az egy-egy témát körbejáró, az érdeklődők számára rendezett előadások, kirándulások, illetve a Békés megyei helyszínről kilépve a már állandó országos rádióműsor.
A külsőrekecsini hagyományok jeles ismerőjével Szarka Mariccal
Magam is nagyon sokat gyűjtöttem Moldvában, évtizedekig igyekeztem az egyetemi hallgatók számára minél több ismeretet átadni a határon belüli és főleg a határon túli magyar nyelvű közösségek nyelvjárásáról, nyelvhasználatáról, életéről -- Imre tudása, következetes munkája, kitartása kezdettől fogva lenyűgöz. Tapasztalatainkról, munkánkról mostanában leginkább a csángó bálok alkalmával szoktunk eszmét cserélni – sajnos a járvány miatt az idén elmarad a találkozónk…
Ma, amikor a vidéki, falusi gyermekek, fiatalok számára is a távoli múlt ködébe vesznek a közösségi lét évszázadok alatt kialakult, az élet minden történéséhez, eseményéhez biztos alapot adó szabályai, az egyéni boldoguláshoz támpontot nyújtó világszemlélet elemei , szükség lenne több hasonló intézményre, helyszínre -- és főleg Harangozó Imréhez hasonló meghatározó fáklyákra, valamint olyan asszonyokra, mint a mindig mellette álló felesége, Erzsike. Remélem, eredményesen folytatódik Újkígyóson az eddigi munka, és az ott tanultak, tapasztalatok sokakat késztetnek arra, hogy lehetőséget keressenek a megszerzett tudás továbbadására.
Hogyan is mondja a bibliai bölcselet: "Az asszonyi bölcsesség építi a házat - hazát..."
A régi, kedves asztaltársaság, Harangozóné Csortán Erzsébet, Czine Borbála és dr. Fodor Katalin
újra együtt a budapesti Csángó Bálon.