A magyarság és a cigányság többszázéves együttélése számos szép és tanulságos példával szolgálhat a mai feszült helyzetben is. Újkígyóson, ahol Harangozó Imre néprajzkutató született, a gazdálkodó emberek megbecsülték a földeken dolgozó és más hasznos mesterségeket űző cigányokat. Ezeket a gyermekkori emlékeket és a Kárpát-medencei gyűjtőútjai során megismert történeteket idézi fel írásában.
A Felföld hegyektől védettebb ódon városait, Besztercebányát, Lőcsét, Körmöcbányát, Bártfát, Korponát, Késmárkot, illetve épen maradt várait, Bajmóc, Árva és Krasznahorka „büszke várát” látogatva érzékelhetjük, milyen is lehetett a török hadak által föl nem dúlt középkori településeink képe, elődeink élete e tájon.
Palóc Határkereszt (Fotó: Sebestyén Sándor István)
Játszunk el a gondolattal! Mi van akkor, ha ennek az öreg alföldi beretvatoknak az ékrovásos vonalai a mindenség rendjének szakrális és fizikai alapjait jelölik? Az általuk kirajzolódó közép, talán a mindenség közepe, a Teremtő és a teremtés helye is. Megidézi a világhegy kontúrját melynek csúcsa fölött ott lebeg. ott tör az égre három, vagy talán inkább egy –három részre oszló– növény, ami mintha tulipán lenne. Elszakad a hegy csúcsától, az égre tör, oda, ahol a beretvatok zárja alól valamiféle magvak, talán az ige fényjelei indulnak el, éppen négyes osztás szerint.
Ha eljutunk idáig, joggal vetődik föl a kérdés: mi indította eme hétköznapi kis tárgy alkotóját mindezek megmetszésére? Kérdésünkre egy Kallós Zoltán gyűjtésében talált kalotaszegi népdal adhat választ:
Kisebbségben élni mindennapi kihívás. Kitartás, türelem és erő kell hozzá s kell valamiféle morális emelkedettség is. Bár jómagam Békésben, a határ magyar oldalán születtem, mégis van személyes tapasztalatom a kisebbségi sors mindennapi mibenlétéről. Valami határozott belső késztetés, vagy inkább kényszer indított útnak, egészen fiatalon.
