Ez a forma felel meg a leginkább a népfőiskoláról kialakított hagyományos képnek. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola eddig 12 ilyen rendezvényt bonyolított le. Gyakran más szervezetekkel közösen rendeznek egy-egy nagyobb lélegzetvételű programsorozatot. Így hirdettek meg közös alkalmat az Örökség Népfőiskolával, a Lakatos Demeter Egyesülettel, és a szamosújvári Téka Alapítvánnyal is. Az összes programsorozat részletes ismertetésére itt most nem nyílik Lehetőség, ezért csak szúrópróbaszerűen mutathatunk be egy-egy rendezvényt. 1992 október 22-e és 25-e között volt az első, országos érdeklődésre is számot tartó rendezvény, amely a kiírás szerint a moldvai magyarság hagyományos műveltségével, népdalaival, népzenéjével, táncaival kívánta megismertetni a mintegy 130 résztvevőt. A 25 Moldvából érkezett csángó-magyar vendég mellett a téma legkiválóbb kutatói, köztük Domokos Mária, Erdélyi Zsuzsanna és Lükő Gábor is tartott itt előadást. 1994 júniusában a kiváló néprajzos házaspár Makoldiné Papp Gizella és Makoldi Sándor vezetésével került sor arra az Újkígyós népi építészetét dokumentáló gyűjtőtáborra melynek gazdag eredménye máig kiadásra vár.
Még ebben az esztendőben volt az a konferencia, amely megmozgatta a moldvai magyarok ügyét szívén viselő közvélemény közvélemény jó részét. A programot a Lakatos Demeter Egyesület szervezte. A több mint 30 előadót Halász Péter az egyesület titkára kérte fel. Újkígyósra, az Ipolyi Arnold Népfőiskolára gyűlt a keletre szakadt magyarokkal foglalkozó szakemberek és érdeklődők java része. Néprajzos, szociológus, történész és genetikus vitatkozott, érvelt itt három napon át, keresve a moldvai magyarok megmaradásának lehetőségét. Különös kegyelem talán, hogy a programtól függetlenül október 30-án Újkígyósra látogatott Angelo Acerbi pápai nuncius, aki anyanyelvén, olaszul hallgathatta meg a szomorú moldvai valóság tényeit.
1996-ban az egyesület magára vállalta a millecentenáriumi programsorozat megszervezésének jelentős részét. E sorozat keretén belül került sor július 9-e és 14-e között a Séta a bölcsőhely körül címet viselő rendezvényre. Meghívott vendégként szerepelt itt 14 juhászember is, aki a mai napig őrzi ennek az ősi mesterségnek szakmai, viselet és tartásbéli örökségét. Az előadók között szerepelt orientalista, néprajzos, zenekutató és előadóművész egyaránt.
Balázs Bécsi Attila tanár vezette azt a táncegyüttest, amely az Észak-mezőség hagyományos táncéletébe nyújtott bepillantást az adatközlők hitelességével bemutatva a táncokat. 1995 őszén köttetett az az ismeretség Válaszúton, Kallós Zoltán frissen visszakapott kúriájában, amely az Ipolyi Arnold Népfőiskola számára máig a leggyümölcsözőbb kapcsolat alapját teremtette meg. A szamosújvári Téka Alapítvány munkája az egész Kárpát-medence magyarsága számára modellértékű lehet. Eredeti közegben, kemény munkával és töretlen jókedvvel sajátítják el a szamosújvári fiatalok azt a hagyományt, amelyet a természetes faluközösségek tagjai a levegővel s a puszta léttel tesznek magukévá. Ez a természetesség adja viselkedésük és táncaik hitelét és szépségét.
1997-ben az egyesület történetében először léptük át a jelenlegi magyar határt.
A tábor helyszíne egy Beszterce megyei kis falu Tacs. A négyszáz léleknél alig nagyobb település rendkívüli feladatra vállalkozott, elszállásolt és ellátott egy héten keresztül több mint száz vendéget. Vajda Dániel tiszteletes úr és felesége összefogva a falu népét bevonta őket a Népfőiskola programjába is. Bizonyos, hogy minden résztvevő hálás szívvel gondol tacsi vendéglátójára és jó érzéssel az ott töltött napokra. Ha csupán annyi haszna volt ennek a néhány napnak, hogy vendéglátóink, akik a szórványmagyarság keserű mindennapi terheit viselik vállukon, fölismerték azt, hogy pusztulófélben lévő hagyományaikkal, Kézműves kultúrájukkal milyen értéket őriztek meg a XXI. század magyarsága számára úgy elértük célunkat. Bízhatunk benne, hogy a ládák mélyéről előkerült egy-egy szép viseleti darab, párta, csizma nem a tűzben, vagy a kereskedők kezében végzi földi pályafutását. Talán a tacsi fiatalok, akik már áttértek a destruktív amerikai tömegkultúra fogyasztására megéreztek valamit abból, hogy érték az a tánc, az a mozdulat melyet nagyszüleiktől vehetnének át!
1998-ban, Szamosújvár adott otthont honismereti táborunknak. A Tékás fiatalok vendégszeretete, áldozatkészsége példamutató volt. Közös kirándulásokkal, táncházakkal, néprajzi gyűjtéssel teltek a napok. Külön élmény volt a résztvevők számára, hogy eredetiben hallgathattak olyan zenészeket, énekeseket, akiket eddig csak archív felvételeken volt alkalmuk meghallgatni. Énekelt a tábor résztvevőinek a feketelaki Balla Ferencné Káplár Szász Etelka és a széki Székely Ferenc is. A mezőszombattelki és a buzai zenekar csodálatos muzsikájában és a rosiai kocsma kiváló alkalmi táncosaiban is gyönyörködhettek a jelenlévők. Bízhatunk benne, hogy a szamosújváriakkal fönntartott kapcsolat a jövőben is közös programok megvalósítását teszi lehetővé!