Jézushágón

A csíksomlyói búcsújárásról és a kegyhely történetéről.

Megjelent: Kárpátia c. folyóirat 2003. júliusi (III/7.) számában, 39-44.old.

Piros pünkösd volt. Fent a Hegy felett
ott lobogtak a szent pünkösdi lángok.
Azóta mindig így látom népemet:
apraja-nagyja. -vállán súlyos kereszt-
járja a Jézushágót.
P. Papp Asztrik: A Jézushágón
(részlet) 1951.

Óriási tömeg szokott oda összefolyni…
"Róma után a legszentebb hely Csíksomlyó" - vallják a gyimesi csángók. A fehérbe öltözött gyimesiek, vagy ahogy a somlyói búcsús nép nevezi őket a "fehér keresztalja" a katolikus ősök hagyományát követve azért indul el évről évre gyalogszerrel a somlyói Szűzanyához, vagy ahogy ők emlegetik a Babba Máriához, hogy népe az embert próbáló zarándoklat nyomán lelkileg megtisztuljon, teljes búcsút nyerjen.

Nehéz, szinte lehetetlen megbecsülni annak a tömegnek a pontos lélekszámát, amely összesereglik itt a hagyományos pünkösdszombati zarándoklaton, a nyugati kereszténység egyik legkeletibb bástyájának tartott Mária-kegyhelyen. A keleti magyarság a székelyek és a csángók rendkívüli tisztelettel veszik körül a Somlyói Szűzanyát. Százezrek, néha már az az érzése az embernek, hogy milliós tömeg zarándokol el a Segítő Szűzanya csíki kegyhelyére. Jönnek Magyarországról, Erdély minden részéről, de elsősorban a Székelyföld falvaiból és városaiból, jönnek a Gyimesekből, a Tatros völgyének nagy csángó falvaiból és az eldugott kis hegyi szállások-ból, Moldvából, a legfélreesőbb Szeret menti falvakból is. És persze jönnek mindenhonnan a nagyvilágból, a Föld minden szegletéből, ahová a kegyetlen XX. század keresztény magyarokat ejtett. Tánczos Vilmos A csíksomlyói kegyhely története című írásában találjuk a következőket: "Európa népei közül talán a magyar nép tiszteli leginkább a Szűzanyát. Első keresztény királyunk, az országalapító Szent István, aki örökös nélkül hunyt el, halála előtt Mária oltalmába ajánlotta árván hagyott népét és az Országot. Így lett a Szűzanya a magyarok Nagyasszonya, népünk égi édesanyja és párfogó oltalmazója."¹

A kegytemplomhoz már hajnaltól nagy számban érkeztek a keresztaljaknak, és a kisebb nagyobb cso-portokba tömörült zarándokok és bámészkodók. Az érkezőket a templom előtti téren a búcsújáróhely őrzői, a Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány csíksomlyói rendházának fiatal ferencesei üdvö-zölték. A tömeg a Szűzanya köszöntése után, a déli ünnepi szentmise helyszínére, a két Somlyó hegye közötti nyeregbe vonult. Sajnos az eseményről hírt adó média túlhangsúlyozza és kizárólagossá teszi azt a tényt, hogy az idei pünkösdi búcsút 437. alkalommal tartották meg, annak emlékére, hogy a csíki székelység megvédte katoli-kus hitét a térítő szándékkal érkező protestáns fejedelemmel, János Zsigmonddal szemben. Tudjuk, hogy az itteni "szent jövés-menés" sokkal korábban kezdődött. IV. Jenő pápa 1444. január 29-én kelt bullájában már így ír Csíksomlyóról: "…óriási tömeg szokott oda összefolyni ájtatosság okából és naponta nem szűnik meg oda összegyűlni…"² Tudjuk azonban, hogy az írásos feljegyzések a legtöbb esetben nem a történések, tények kezde-tét jelölik, hanem valamely meglévő, sokszor a múlt ködébe vesző idő óta fönnálló állapot létét rögzítik. Jenő pápa leveléből tehát megtudhatjuk, hogy a XV. század első felében már tömegek zarándokolnak Somlyóra, a Szűz Anya lábai elé.

A kikerülés rendjéről

A kegyhely régi vonzáskörzetéből érkezők ősidők óta megszabott rendben vonulnak el a Szűzanya lábai előtt. A hagyomány szerint a bevonulás rendje az 1567. esztendőben történt Tolvajos tetői csatának állít emléket. A csíki székelységet ekkor ugyanis János Zsigmond fejedelem protestáns hitre akarta téríteni. A székelyek István gyergyóalfalvi pap vezetésével ellenálltak. A csata a Hargita tetején dőlt el, a hitüket védő székelyek javára. A harc résztvevői, akikért asszonyaik és gyerekeik Somlyón imádkoztak, visszatértek a templomhoz, és családjaikkal együtt imádkozva és énekelve megkerülték a Kis-Somlyó hegyet³. Igen valószínű, hogy a somlyói bevonulás rendje e történelmi eseményen kívül a székelység ősi nemek és ágak közötti beosztási rendjének emlékét is magán viseli.
A bevonulás és a körmenet rendje a következő:
Gyergyó: Gyergyóalfalu, Gyergyóújfalu, Gyergyószentmiklós, Tekerőpatak, Kilyénfalva, Gyergyószárhegy Gyergyóditró, Orotva, Gyergyóremete.
Felcsík: Csíkszentdomokos, Balánbánya, Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Csíkjenőfalva, Csíkdánfalva, Csíkma-daras, Csíkrákos, Göröcsfalva, Vacsárcsi, Madéfalva, Csíktaploca, Csíkcsicsó, Csíkszereda, Zsögöd, Csíkszentmihály, Ajnád, Csíkszépvíz, Csíkszentmiklós, Borzsova, Csíkdelne, Csíkpálfalva, Csíksomlyó, Csíkcsomortán.
- Itt a kordon és a papság következik. A menetnek erről a részéről Tánczos Vilmos így ír: "A menet közepén a hajdani ferences gimnázium kordont vivő diákjai állnak, akik közül az egyik, a laborifer viszi a csiksomlyói búcsú legfőbb szimbólumát, a Labarumot, amit a nép labóriumnak nevez. Ez a 36 kg súlyú, vaslemezekből összeszőtt díszes jelvény egykor a rómaiak harci zászlója volt. Régen a Labarum körül sötétlila menetsze-rű öltözetben nyolc kiváló énekes diák, az ún. faciger haladt, akik tanár vezetőjükkel az énekrendet kormányozták. Utánuk tanárok, paptanárok és ugyancsak a kordonon belül vonultak a ferences novíciusok is."⁴
Ezután a következő sorrendben folytatódik a menet:
Alcsík: Csíkszentgyörgy, Csíkbánkfalva, Csíkmenaság, Nagykászon, Kászonújfalu, Kászonjakabfalva, Csíkszentmárton, Csekefalva, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Nagytusnád, Újtusnád, Tusnádfürdő, Csíkkozmás, Lázárfalva, Csíkmindszent, Csíkszentlélek.
Felsőnyárádmente: Mikháza, Jobbágytelke, Székelyhodos, Ehed, Tiszló, Búzaháza, Deményháza, Nyárádköszvényes, Nyárádremete.
Sóvidék: Szováta, Parajd, Korond.
Udvarhely vidéke: Farkaslaka, Székelyszentlélek, Malomfalva, Székelyudvarhely, Bethlenfalva, Kadicsfalva, Oroszhegy, Székelyszenttamás, Fenyéd, Máréfalva, Kápolnás, Szentegyháza, Lövéte és a Homoród völgye, Zetelaka, Zetevárelja, Küküllőkeményfalva, Varság.
Maros mente: Gyergyóhódos, Maroshévíz, Gyergyótölgyes, Borszék, Százrégen és környéke, Marosvásárhely és környéke.
Háromszék: Gelence, Szentkatolna, Imecsfalva, Kézdiszentlélek, Szárazpatak, Kézdiszentkereszt, Bélafalva, Esztelnek, Kézdialmás, Lemhény, Bereck, Martonos, Nyújtód, Szászfalu, Sárfalva, Ozsdola, Kézdivásárhely, Torja, Futásfalva, Csernáton és környéke, Barót és környéke.
Brassó és környéke
Gyimesi csángók: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk, Háromkút, Kostelek, Gyepece és Magyarcsügés.
Moldvai magyarok⁵
Az itt említett elképzelést, miszerint a vonulási és körmeneti rend a székelység ősi nemek és ágak szerinti beosztásának emlékét is magán viseli, így a menetben elfoglalt hely rangot is jelent, talán alátámasztja az is, hogy még századunk elején is versengés folyt a falvak között a rangosabb helyekért⁶.

Jó lenne tudni, az egyes falvak keresztaljaiban milyen besorolási rend érvényesül, esetleg családok szerint! Erre azonban már igen kevesen emlékezhetnek, mivel 1949-től 89-ig a hatóságok nem engedélyezték a körmenet megtartását. Sajnos, ez a 40 esztendő sok értéket söpört a feledés homályába. Érdemes elgondolkodni azon, mi lehet az oka, hogy egy Mária kegyhely egy országnyi terület népét vonzza tiszteletadásra, az ősöktől örökölt rend évről évre történő felelevenítésére. Honnan ez az óriási tisztelet a Szűzanya iránt?
Daczó Árpád P. Lukács, aki éveket töltött Csíksomlyón és a kosteleki csángók lelki vezetőjeként is hosszú ideig tevékenykedett, hasonló kérdésekre keresett választ. Meglepő felismerését A gyimesi Babba Mária címen tette közzé⁷. Írásában kifejti, milyen értelemben használják a székelyek, de különösen a gyimesi csángók a Babba Mária kifejezést.
Saját tapasztalatunkkal csak megerősíthetjük Daczó Árpád azon felismerését, hogy a gyimesi csángóság, de talán az egész keleti magyarság körében, így a székelyek és a moldvai magyarok hitvilágában is a Babba Mária, a Segítő Szűzanya szinte isteni hatalommal bír. Moldovában például, a Bákó melletti Újfaluban az Adjon Isten helyett így köszöntek ránk a1990-es évek elején: "Adjon a Márja". Az említett írás figyelemreméltó és elgondolkodtató párhuzamlehetőségeket vet föl a Babba Mária tiszteletével kapcsolatban. Az ókori nagy népek vallásában meglévő Hold istenasszony kép, az egyiptomi Ízisz, a görög Szeléné, a római Luna talán mind azonos minőség különböző megfogalmazása, s mint ilyen rokon a mi Babba Máriánkkal. Az írásban számunkra mégis a következő párhuzam fölvetése a legizgalmasabb: "A mitológiai szótárakat szintén átnézve mindössze két olyan nevet találtam, amely a Babbával rokon hangzású. Az egyik a sumér Baba, más olvasatban Bawu vagy Bau: a termékenység istennője vagy földanya, aki életet lehel az élőlényekbe. A közismert szláv babának semmi olyan tulajdonsága nincs, amely a gyimesi istennővel rokoníthatná."⁸
Elgondolkodtató, hogyan maradhatott fenn ez a szédítően ősi párhuzamokkal bíró hit ezeken a hegyek menedéke közé bújt településeken? Bizonyára ritkán jutott el hozzájuk pap, így nem ismerhették meg igazán mélyen a Nagyegyház által képviselt zsidó-keresztény keresztény tanításokat. Őseiktől örökölt hitüket és a Teremtővel tartott közvetlen kapcsolatukat így őrizhették, sőt őrizhetik egészen napjainkig. "Így maradhatott meg - írja Daczó Árpád - ennyire nyíltan és hamvasan a Babba Mária tisztelete. Annál is inkább, mert ez a kultusz, amit az előbb láttunk, egyenesen és könnyen vezette el őket a kereszténység Istenéhez."⁹ E gondolat mentén érdemes újraértékelni Szent István koronafölajánlását a Szűzanyának! Vajon nem tudatosodhatott-e szent királyunkban az a fölismerés, hogy meg kell találni a másságban az azonosságot, nem a régi teljes lerombolása a cél, hanem az új felépítése! Ha ez a gondolat megfordult a fejében, maga elé emelve koronáját meglátta a Boldogságos Szűz Máriát, a régi magyarok Boldogasszonyát. Szavaival pedig népét a Szűzanya szeretett gyermekeivé, hű tisztelőivé tette.

A kegytemplomról.

1442-1448 között -minden bizonnyal egy korábbi, kisebb templom helyére- felépítettek egy hatalmas gótikus katedrálist, amelyet -nyílván nem ötletszerűen- Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel 1448-ban. Sarlós Boldogasszony ünnepén a Világegyház Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatására emlékezik, búcsúnapja július 2-án van. Különösen fontos, -mint erre már Daczó Árpád fölhívta a figyelmet- hogy a kegytemplom patrociniuma Sarlós Boldogasszony, akinek emléknapja egybeesik az ősi aratóünneppel, a gabona betakarításának szakrális kezdőnapjával. A gótikus templom építésében a hívek mellett jelentős segítséget nyújtott a ferenceseknek Hunyadi János -aki előbb erdélyi vajda, később pedig Magyarország kormányzója volt- 1442-ben Isten iránti hálával telve a törökök fölött aratott győzelemért. Ez a gótikus templom a következő három és fél évszázadon keresztül sok bővítésen és alakításon ment át. Az 1661-es török-tatár betöréskor felgyújtották. A tűz során a tetőzet teljesen leégett. Később azonban romlásából felemelték s ez a monumentális gótikus épület állott egészen 1802-ig, amikor is lebontották, és köveit beledolgozták a mostani barokk templom falaiba.

Csíksomlyón, belépve a szép nagy barokk templomba, előttünk áll Szűz Mária, a sugárzó arcú, hatalmas középkori Madonna, karján a kisded Jézussal. A kegyszobor a középkori magyar egyházművészet egyik leg-pompásabb remeke. A művészettörténészek szerint 1515 és 1520 között készülhetett helyi mester keze által. 1798-ban, Batthyány Ignác erdélyi püspök idején, a kegyszobor "Csodálatos és az eretnekek ellenében megsegítő Anya" feliratot kapta és így hirdették ki. Csodálatos, hogy erre hársfából formázott Nagyasszonyra mennyire ráillenek az előbb emlegetett gyimesiek által oly igen tisztelt Babba Mária jellemző vonásai. De a Szentírás szavaiban megjelölt jellemző jegyeket is pontosan magán viseli. "És láttaték nagy jel az égben; egy asszony, aki a Napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a Hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; A ki terhes vala, és akarván szülni, kiált vala, és kínlódik vala szülésben. Láttaték más jel is az égben és ímé vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; És a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét és földre veté azokat: és álla a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül annak fiát megegye. És szüle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez."¹⁰
Mint azt már említettük, a barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész ter-vei szerint, és 1876-ban fejezték be teljesen, a templomi berendezésekkel együtt. Ugyanabban az évben, augusz-tus 20-án, tehát éppen Szent István ünnepén szentelte fel Fogarassy Mihály, Erdély püspöke. A templom beren-dezésének jelentős részét Papp Miklós, brassói festő és szobrász készítette. Tehát a XIX. század első felében elkészültek a mellékoltárok és a szószék is, melyek máig a következő sorrendben állnak: Szent Ferenc oltár, Szent Antal oltár, Szent Erzsébet oltár, Szent Anna oltár, Nepomuki Szent János- és Keresztelő Szent János oltár, Kortonai Szent Margit oltára és a kórus alatt a szenvedő Jézus oltára.
Külön értéket képvisel a templomban a stallum a szentélyben és a szószék a templomhajó déli falán. A kórust Pfeifer Antal gyergyószentmiklósi mester készítette el 1831-ben. A kórus legfontosabb bútora az orgona, amely 1931-ben épült a mai formájában. A színes üvegablakok 1905-1911-ből valók, a csehországi Grottauban gyártották és helyezték el a templom ablaküregeiben. A főbejárati üvegablakokon Jézus és Mária monogramja, valamint a ferences jelvény látható. A Mária kegyszobor jobb oldalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll. Ez a két szép műalkotás a tiroli Grödenben készül 1905-ben, Runggaldier József szob-rász műhelyében, magasságuk 2 méter 60 centiméter.
Az 1980-as években készültek a sekrestye és a folyosó ajtaján lévő domborművek. Alkotójuk Vincefi Sándor csíkszeredai szobrászművész. A templomhajóban, a baloldali hosszú pad támláján látható domborműve-ket Imets László csíkszeredai művész készítette ugyancsak az 1980-as években. Magyar és ferences szenteket ábrázolnak. A kórus alatt, kimenet jobb oldalon, az 1686-ban elhunyt háromszéki főkapitány, Mikes Kelemen síremléke található. A templom előcsarnokában, a tartóoszlopokon elhelyezett márványtáblák a somlyói rendház nagyjainak emlékét őrzik. A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:

ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore,
qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat.
Íme, Mária, tündöklő fényben ragyog hajlékod,
mit Neked Szent Ferenc kisded nyája emelt.

A piros illetve nagy, nyomtatott betűk római számokként összeadva, a diadalív 1834-es építési dátumát adják, amelyet Erőss József kézdivásárhelyi mester épített. A templom homlokzatán látható Mária-szobor rézből készí-tett ötvösmunka. Rottenbacher brassói mester alkotása, 1837-ben készült. A szobor felett a diadalív feliratához hasonlóan latin nyelvű kronosztikon olvasható:

SpLenDor ab eLIsIs CeLebri reDIt arte rVInIs aeDIbVs Oh
Virgo gLorIa nostra tVIs.
Ó Szent Szűz, mi dicsőségünk, a széthányt romokból
jeles művészettel újul meg szentélyed.

A pirossal írt nagy, nyomtatott betűk római számként értelmezve az 1830-as évszámot, a tornyok építésének befejezési évét adják ki.
A templomot Urbanszky Fülöp kolozsvári festő festette ki 1911-ben. P. Écsy János házfőnök 1973-ban renováltatta a festést, az oszlopokat, a mennyezet mezőit és egyéb romlásokat javíttatva ki. 1948-ban, XII Piusz pápa a templomot Basilica minor, azaz pápai kisbazilika rangjára emelte.

A kápolnákról.

A kegytemplom bemutatása után vegyük sorra a kegyhely kápolnáit is:
Nepomuki Szent János-kápolnája a kegytemplom és zárda előtti tér bal oldalán áll. A följegyzések sze-rint 1767-ben épült Salamon Imre kolostori syndikus költségén. Hossza 4,4 méter, szélessége 3,2 m. 1949-ig itt fogadták a búcsúsokat, majd azok Mária-énekeket énekelve vonultak a kegyszoborhoz. Endes Miklós szerint a kápolnát 1821-ben a somlyói konvent építtette, majd 1838-ban Csíkszék költségén újjáépítették. Homlokzatán az 1817-es évszám olvasható. Javításai: 1921, 1928.
Páduai Szent Antal-kápolnája a Kis-Somlyó-hegy déli oldalában, a kikerülők útjának sirülőjében áll. A hagyomány szerint 1750-1773 között épült gróf Hallerkői Haller Krisztina költségén. Barokk oltárképe a védőszentet Szent Antalt, ábrázolja. Endes Miklós szerint Csoboth Antal laikus testvér építette, azon a helyen, ahová a tatárok elől 1661-ben elbújt. Más adat szerint az első kápolnát Márk Jakab testvér építette az 1661-es tatárdúlás után. 1743-tól P. Ambrus Jukundián bevezette a szentbeszédek tartását. A kápolnát 1776. május 7-én Bodor István kanonok ünnepélyesen felszentelte. 1776. május 16-án a VI. Pius pápa által hirdetett jubileumi búcsút itt tartották.
A Salvator-kápolna a Kissomlyó tetején, a Somlyó-hegyen, 834 m tengerszint fölötti magasságban épült. Ha a hegyre a Jézus Hágóján, a Keresztút stációit végigimádkozva érkezünk föl a Kissomlyóra ezt a ká-polnát érjük el először. Ez a legrégibb és a legértékesebb somlyói kápolna, a vidékies gótika és a barokk emléke. Építésére hiteles adat nincs. Néhány forrás úgy tudja, hogy Hunyadi Jánosnak az 1456-os nándorfehérvári győ-zelme emlékére épült volna. Főoltára 1679-ben készült Haller János neje, Kornis Katalin fogadalmából. Pilutius marinopolisi püspök 1680-ban szentelte föl A bővítést Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár támogatta. Szentélye gótikus, boltozott és négyszögletes, hajója deszkamennyezetű, a népi bútorfestés technikáját és motívumkincsét alkalmazó festett kazettákkal, szent remeték és apostolok képeivel. 1800 körül festették a kazetták alakos ábrázolásait és az ötkazettás mellvéddel ellátott nyugati karzatot is. A szentély oltárképe 1879-ből való. A középkorban a kápolnát kőfal övezte.
A Salvator-kápolnától keletre látható kis fülke a Szenvedő Jézus-kápolnája 15-17. században épült. Belsejében az oszlophoz kötözött Krisztus szobra térdelő alakja látható 1810-ből. Orbán Balázs szerint Jézus ostorozásának tiszteletére épült ismeretlen időkben. A búcsúsok e kápolna közelében gyülekezve figyelik meg a napfelkeltét. Sokak számára ez a búcsú életük legemlékezetesebb eseménye.
Búcsújáróhelyünk hagyományaiban, az itt megőrzött ősi ájtatossági gyakorlatban óriási jelentőséggel bír és mérhetetlen hatású a réginek és újnak ez a fentebb már említett nyilvánvaló azonossága. Isteni kegyelem, hogy ezt az azonosságot fölismerte Szent István király,- megelőzve ezzel, valóban apostoli módon a Zsinati Egyházat, amely csak a XX. század közepén hirdeti meg az inkulturáció gyakorlatát. Fölismerték ezt a valóban kősziklának bizonyuló alapot népünk fiai is, akik élni tudtak ezzel az isteni kegyelemből nyert a fölismeréssel. A kegyszobrot megalkotó ihletett művészek, a csíksomlyói Szűzanya tisztelői, akik a kegytemplomban letérdelve valóban Égi Édesanyánkat látják, látják és tisztelik székelyek és csángók, magyarok és más népek fiai is, akik elvetődnek Somlyóra, a Magyar Szentföldre.
Gyakran éri a katolikusokat az a vád, hogy Mária tiszteletük háttérbe szorítja az Istent. Ma, amikor a vá-rosi toronyházak a templomok tornyai fölé magasodnak, nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy a régi ember vi-lágképében milyen fontos szerepet játszott a fönt és a lent. Csíksomlyó Mária-kegyhely, a kegyszobor a hatalmas és kétségtelenül leghangsúlyosabb épületben, a kegytemplomban van. Ám a kegytemplom a kegyhely tengerszinthez viszonyított magassága szerint legalacsonyabban áll. Itt van Mária helye az emberek között. Míg a színében megváltozott Krisztus kápolnája a legmagasabban, a Kis-Somlyó hegyének tetején áll, kelet felől a Szenvedő Jézus kápolnája van. S hogy ezeket a kápolnákat sem az emberi tetszés kiválasztotta helyre építették, a Salvator kápolna falán felirat tanúsítja: "Ezen a helyen láttatott az égből lebocsátatni lajtorja; és itten csodálatos procesioarások és énekszók éjszaka hallattak, azért hivatott ezen hely Salvator helyének. 1734 di 30 aut. MA."¹¹ Ide jön fel Pünkösd szombatján a keresztaljakba csoportosulva a sokaság, a már leírt sorrendben leróni tiszteletüket a szenvedő, de fényességében újraéledő Jézus előtt. Érdekes és a kutatás szempontjából is figyelemre méltó szokás, hogy a Salvator kápolna oltára alatt négykézlábra ereszkedve, a Nap járásával ellentétes irányban átbújnak a zarándokok. Ezt a szokást az 1911-ben, a történeti határ keleti oldalán, tehát a már Moldvához tartozó Csügésen született Fábián Anika azzal magyarázza, hogy az átbújás, különösen erről, kegyelemnyeréssel, megtisztulással jár. Pünkösd vasárnap reggelén a hívők, különösen a moldvai magyarok az átvirrasztott és átimádkozott éjszaka után a Szenvedő kápolna keleti végéhez gyűlnek, imádkozva és énekelve a felkelő Napot várják, amiben hitük szerint a Szentlélek galambja vagy a Szentkereszt fog meglátszani. Az idősebb csángó asszonyok az esztendő további történéseire is következtetnek a látottakból. Itt az ismert "Jöjj Szentlélek Úristen" kezdetű népéneket éneklik. A felkelő Napot kendezőn keresztül szemlélik.¹² Azok, akik valamiért nem tudtak részt venni a nagy körmenetben, vagy még egyszer föl szeretnének menni a Kis-Somlyó hegyre, a Jézus Hágóján a keresztutat végezve kisebb csoportonként vagy családonként jönnek föl.

A Holdistenanya legfőbb számjelképéről.

Érdekes, a kegyhely kereszténység előtti múltjára utaló, az a két kör alakú, jelekkel rovott, mindenképpen a Szent Istvánt megelőző időkből fönnmaradt áldozókő, amelyek ma a kegytemplom előcsarnokában találhatók. A régi csíksomlyói életet kiválóan ismerő János Ferencné Rancz Brigitta, Rancz Ágoston csíksomlyói bíró leánya visszaemlékezésben azt mondotta, hogy a köveket a két háború között a Kis-Somlyó hegyén lakó remete hozta le a Nagy-Somlyó hegyéről.13 Állítását a helybeliek közül többen egybehangzóan megerősítették Ezek a kövek véleményünk szerint igen fontosak a kegyhely korai történetének megismerése szempontjából. Föltevé-sünket megerősíti Vécsey Gyula is, mikor a kövekkel kapcsolatos elemzését így összegzi: "A csíksomlyói kőemlék így a napkultusz túlsúlyra jutása előtt készült, és a Holdistenanya legfőbb számjelképe volt."14 Székely László fölvetését, mi szerint az itt emlegetett becses emlékek egy XIII. századi gótikus templom oszlopmaradványai lennének, határozottan el kell vetnünk.15 Eredeti helyük megtalálása, a rajtuk levő jelek értelmezése külön vizsgálatot érdemelne. Talán erre is, mint e páratlan jelentőségű kegyhellyel kapcsolatos több nyitott kérdésre is választ kaphatunk, mert az avatott kutatók figyelme egyre erősebben ideterelődik. Bízzunk benne, hogy a kuta-tást nem teszi lehetetlenné a politika, és megvalósul a már megfogalmazott gondolat, ahol nem tud segíteni az államhatalom, ott legalább nem akadályozza az embereket kapcsolataik és hitük ápolásában.

Jegyzetek:

¹Tánczos Vilmos: A csíksomlyói kegyhely története; Európai Idő Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 1990. 8. p.
²P. György József: A Ferenc-rend élete és működése Erdélyben, Kolozsvár, 1930. 653. p.
³Domokos Pál Péter: "…Édes hazámnak akartam szolgálni…" Szent István Társulat. 1979. 6-9. p.
⁴Tánczos Vilmos: A csíksomlyói kegyhely vonzáskörzete; Európai Idő Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 1991.
⁵Tánczos Vilmos: i. m.
⁶Tánczos Vilmos: i. m.
⁷Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária; Népismereti dolgozatok. 1980.
⁸Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária; Népismereti Dolgozatok, 1980. Kriterion Könyvkiadó Bukarest.
⁹P. Daczó Árpád: Népünk hitvilága; Gyulafehérvár, 1992.
¹⁰Jel. 12/1-5.
¹¹ Saját fényképfelvételem alapján lejegyzett szöveg.
¹² … kendőn …
¹³János Ferencné Rancz Brigitta szül.: 1901 Csíksomlyó. Gyűjtés: 1987. augusztus 09.
¹⁴Dr. Vécsey Gyula: A csíksomlyói pogány áldozati hely oltárkövének leírása; Főnix 5. 1997. 39. p.
¹⁵Székely László: Csíki áhítat; A csíki székelyek vallási néprajza. Bp. é.n. 514. p.

Felhasznált irodalom:

Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária; Népismereti Dolgozatok, Kriterion Könyvkiadó Bukarest. 1980.
Daczó Árpád: Népünk hitvilága; Gyulafehérvár, 1992.
Domokos Pál Péter: "…Édes hazámnak akartam szolgálni…" Szent István Társulat. 1979.
György József: A Ferenc-rend élete és működése Erdélyben, Kolozsvár, 1930.
Papp Asztrik: A Jézushágón; Válogatott versek. Szent Bonaventura. Kolozsvár, 1994.
Székely László: Csíki áhítat; A csíki székelyek vallási néprajza. Bp. é.n.
Tánczos Vilmos: A csíksomlyói kegyhely története; Európai Idő Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 1990.
Tánczos Vilmos: A csíksomlyói kegyhely vonzáskörzete; Európai Idő Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 1991.
Vécsey Gyula: A csíksomlyói pogány áldozati hely oltárkövének leírása; Főnix 5. 1997.