Én kimenék az én házamból, Feltekinték magas mennyégbe, Nyitva látám mennyország kapuját Küjel arangyos, bévül irgalmas, Rajta ül vala a világadó Jézus… (Imádság részlete Pusztina; 1992 gyüjtötte és a fényképet készítette Harangozó Imre)
|
 |
A 80-as évek közepén a Debreceni Tanítóképző Főiskola kollégiumában ismertem meg a szintén közművelődés specializációra járó fiatalembert, Harangozó Imrét, akivel szinte minden témáról el lehetett beszélgetni. Nyitott egyénisége, jó humora, közös érdeklődési körünk révén egy igaz barátot, közösségi embert ismertem meg benne. Annak idején együtt jártunk a KLTE Közművelődési Titkársága – pontosabban előbb Sulyok Géza grafikusművész, majd Gyöngy Péter közművelődési szakember által szervezett Művészet és világkép című, nagy hatású sorozat éjszakába nyúló, az egyetem, K/2-es előadójában megtartott, mára legendássá vált programjaira. Ide alapvetően Makoldi Sándor kedves főiskolai művésztanárunk irányított. Ő hívta föl a figyelmünket a szerves műveltség jelentőségére. Talán ezek az élmények alapozták meg, hogy az egyetemen, a művelődési menedzser szakon szakdolgozatom témája Karácsony Sándor és a szabad művelődés volt, amely példát adhat a népfőiskolai mozgalom megújítására.
Moldvai magyarok között a csíksomlyói nyeregben
Ebben az időben nyaranta Nagykállóban, a harangodi Téka-táborban gyakorolhattuk is a népi mesterségeket, a kosárfonást, gyöngyfűzést, nemezelést, esténként táncoltunk, népdalokat tanultunk. Minden itt töltött napot felhőtlen jókedv és az elmaradhatatlan táncház zárt.
Emlékszem, itt kaptam egy kazettát Kallós Zoli bácsitól, amely moldvai népi imádságokat, népénekeket tartalmazott. Ezek az énekek máig különös hatással voltak, vannak rám, megnyugtattak. Egyre többet hallgattam, végül azt vettem észre, hogy magam is éneklem a csángó asszonyokkal együtt.
Később népzenei, magyarságtudományi tanulmányokat folytattam a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemén. Tanárom biztatott lemez kiadására, amely meg is jelent 2003-ban „Nyitva láttam Mennyország kapuját” címmel. Disszertációmban az égitestszabadító típusú népmesékről írtam. Így kerültem közel az archaikus imádságok világához, kutatásomban Imre gyűjtéseit is használtam s nagy segítségemre voltak.
Debrecenben találkoztam Duma István András moldvai csángó költővel, a csángó eredet és mitológia kutatójával, aki meghívott Klézsébe és én még azon a nyáron el is utaztam hozzá Csángóföldre. Előtte volt egy álmom, melyben a „Gajcsána” név jelent meg. Nem is tudtam, hogy van ilyen hely, de megtaláltam a térképen és minden vágyam az volt, hogy eljussak oda.
2006. augusztusában két hetet töltöttem a déli csángó részeken és hat kazettányi népdalt gyűjtöttem össze. Halász Péter néprajzkutatóval és Duma Andrással jártuk a falvakat, Péter az állattartás, gazdálkodás szokásairól, András a klézsei múzeum tárgyaihoz gyűjtött anyagot, miközben én megénekeltettem a falu nótafáit.
Ezen a tájon éreztem igazán otthon magam. Őseim a Felvidékről és Erdélyből származnak, de már a nagyszüleim Budapesten éltek. Gyermekkoromat Ercsiben töltöttem, ahol szüleim a cukorgyárban kaptak állást. A Kabai Cukorgyár épülése idején költöztünk az Alföldre, most Debrecenben élek, de az igazi otthonom a hegyek között van.
Hodorog Krisztiával hagyományos klézsei viseletben
A sors fonalai szépen szövődnek. A kékesi szanatóriumban találkoztam a klézsei származású Hodorog Krisztinával és kiderült, hogy sok csángó éneket ismerünk mind a ketten. Egy alkalmi koncertet adtunk a betegek kérésére, Gryllus Dániel citerán kísért bennünket. Később stúdióban is felvettük ezeket a dalokat, Krisztina édesapja, Hodorog András furulyával színesítette az énekeket.
Az idők során nyomon követtem Imre munkásságát is és örömmel fogadtam, mikor meghívott énekelni egy kiállításmegnyitóra. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola eseményeit, programjait sajnos leginkább csak a honlapjukon és a közösségi oldalukon tudom követni.
Ám, ha tudok, személyesen is elmegyek a közelben lévő előadásaira. Ilyen volt Debrecenben, mikor Nyisztor Tinkával és Duma Andrással közös előadásukat hallgattam meg. Imre ihletett, sokszor költői előadásmódja magával ragadó lelki élményt nyújt.
Mivel a miskolci tanulmányaimat nem akkreditálták, tovább folytattam tanulmányaimat, ebben az évben végeztem Nyíregyházán népzene-népi kultúra szakon. Különös úton jutott el hozzám az újkígyósi Rákóczi Antal élettörténete, akit Imre még személyesen is ismerhetett, s aki egyszerű parasztemberként a 20. század első felének viharában példás bizonyságot nyújtott igaz emberségből és magyarságból. Könyve az utóbbi idők meghatározó olvasmányélményét jelenti számomra.
Közös tehát a szellemi útvonalunk Harangozó Imrével, örömmel hallgatom a jeles napokról szóló rádiófelvételeit, televízióműsorait, olvasom megjelenő írásait! Örülök, ha most éppen nem is személyesen, de legalább így, jelen soraimon keresztül is bekapcsolódhatok az általa életre hívott újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola munkásságába.
