„Már jórészt csak gyerekek és serdülő fiatalok indulnak el, hogy énekükkel és az érte járó kalács, pénz, gyümölcs örömével idézzék meg a közénk születő Isten szegényes istállójának melegét” – meséli Harangozó Imre néprajzkutató
Nemrégiben jelent meg Harangozó Imre Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató Napkeleti kalászat című könyve az erdélyi Tortoma Kiadó gondozásában, amelyben a moldvai magyarok körében, illetve szülőfalujában, Újkígyóson végzett kutatásairól is olvashatunk. Lapunknak arról mesélt, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó mely népszokások élnek még Moldvában, illetve hogyan néz ki a bulibások menete.
Fotó: Süle Dániel
Az állandóan a megszenteltséget, az isteni léttel átitatottságot hordozó magyar hagyományban hihetetlenül gazdag a karácsonyi ünnepkör, és mindig a közösség van a dolgok lényegét feltáró rítusok középpontjában – mondta a Demokratának Harangozó Imre tanár, Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke.
FOTÓ: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / DEMOKRATA
Orsova mellett románul nem beszélő cseh asszonyokkal találkozott, a bánsági Partoson meglelte az utolsó licenciátust. Agatha néni felült a halálos ágyán, és elénekelt neki még három nótát. Harangozó Imre népfőiskolát és múzeumot is alapított, huszonötödik könyvét most rendezte sajtó alá.
„Mária tiszteletire, aki ide jöttetek...”
– búcsújárás a néphagyományban címmel Harangozó Imre néprajzkutató, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke tartott előadást ezen a hétvégén a Hargita Megyei Kulturális Központ Pincetermében.
Az előadót Halász Péter néprajzkutató, a Duna Tv nyugalmazott főszerkesztője mutatta be a jelenlévőknek. Amint fogalmazott „fegyvertársi barátság” van köztük. Harangozó Imre abban az időben, amikor nagyon kellett vigyázni, hogy miről lehet beszélni, nagyon értett ahhoz, hogy miként kell „borotvaélen táncolni”, be tudta lopni a szocialista cenzúra számára kényes témákat a főiskola KISZ irodája által szervezett előadásokra is.
Gondolatok az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola kiállításai kapcsán
Újkígyós közel áll hozzám. Jó húsz esztendővel ezelőtt többször jártam itt. Jól megismertem a falu népét, Szigeti Antal plébános úr nemcsak lelkipásztori, hanem szociális, kulturális téren is kifejtett tevékenységét. Emlékszem a szeretet-otthon építésére, az 1992-es Szabadkígyósi Csángó Konferencián való részvételére és a diákokkal folytatott ping-pongozásaira. Hasonló emlékezetes találkozásom volt Harangozó Imrével is, aki a csángóság iránti elkötelezettségével, fáradhatatlan moldvai gyűjtőmunkájával alapozta meg szakmai kapcsolatunkat. Kezdetben nagyon emberi módon kérte a segítségemet, amit aztán nagyvonalúan viszonzott: gyűjtései számomra ismeretlen darabjaiból többet rendelkezésemre bocsájtott. Ezzel színezte-kiegészítette az én moldvai anyagomat. Kutató útjai eredményeit nagyjelentőségű antológiák, kiadványok jelzik, amelyek mind az archaikus népi imádságok, mind a gyógyító-ráolvasó imák műfaji állományát gazdagítják és ezzel a csángó magyarság szellemi arculatát élesítik. Harangozó Imre nemcsak a szellemi, hanem a tárgyi javakra is összpontosít, ahogy ezt jelen kiállításunk is bizonyítja. S mindezek hátterében ott az általa létrehozott Ipolyi Arnold Népfőiskola, amely intézményi keretbe foglalja Harangozó Imre és társai működését, amelybe ez a kiállítás is tartozik.
Mennyei születésnapnak fogták fel a régiek a halált. Azonban az utolsó átmenet rítusrendje napjainkra gyökeresen megváltozott. Harangozó Imre néprajzkutató évtizedeken át közelről figyelte a moldvai csángó magyarság halottkultuszához kötődő szokásokat, és érdekes felfedezést tett a siratózás során bekövetkező tudatállapot-módosulással kapcsolatosan.
Írta: Harangozó Imre
Egy arad megyei magyar sziget eszmélése és reményei
Jó harminc éve, egyszer egy hosszú nyári estén, Újkígyóson a Templom utca-darabvégben kinn ültek az asszonyok az utcán. Sok minden szóba került, mint gyermek tátott szájjal hallgattam õket. Arra terelõdött a szó, hogy vagy száz éve mennyi kígyósi ment el Arad megyébe telepesnek.
