Újkígyós közel áll hozzám. Jó húsz esztendővel ezelőtt többször jártam itt. Jól megismertem a falu népét, Szigeti Antal plébános úr nemcsak lelkipásztori, hanem szociális, kulturális téren is kifejtett tevékenységét. Emlékszem a szeretet-otthon építésére, az 1992-es Szabadkígyósi Csángó Konferencián való részvételére és a diákokkal folytatott ping-pongozásaira. Hasonló emlékezetes találkozásom volt Harangozó Imrével is, aki a csángóság iránti elkötelezettségével, fáradhatatlan moldvai gyűjtőmunkájával alapozta meg szakmai kapcsolatunkat. Kezdetben nagyon emberi módon kérte a segítségemet, amit aztán nagyvonalúan viszonzott: gyűjtései számomra ismeretlen darabjaiból többet rendelkezésemre bocsájtott. Ezzel színezte-kiegészítette az én moldvai anyagomat. Kutató útjai eredményeit nagyjelentőségű antológiák, kiadványok jelzik, amelyek mind az archaikus népi imádságok, mind a gyógyító-ráolvasó imák műfaji állományát gazdagítják és ezzel a csángó magyarság szellemi arculatát élesítik. Harangozó Imre nemcsak a szellemi, hanem a tárgyi javakra is összpontosít, ahogy ezt jelen kiállításunk is bizonyítja. S mindezek hátterében ott az általa létrehozott Ipolyi Arnold Népfőiskola, amely intézményi keretbe foglalja Harangozó Imre és társai működését, amelybe ez a kiállítás is tartozik.
