
Archaikus népi imáink nyelvi világa
Olyanok ezek az archaikus népi imák, mint az őrzőangyalok. A Biblia ugyan utal rájuk, de pontosan nem határozza meg őket. A népi képzelet, a fantázia alkotja meg, tölti meg tartalommal az őrzőangyal alakját. De vajon miből táplálkozik az alkotó fantázia? A mindennapi életből, környezetből, alapvető érzelmekből, vágyakból, kivetített képekből, jelenetekből, elődeinktől ránk hagyományozott nyelvi emlékből, archaikus, sokszor nem is értett fordulatokból. Az ima föltehetőleg a legősibb és legalapvetőbb nyelvi műfaj. A legősibb, biológiai alapú alapérzelemből, a félelemből táplálkozik. Az ember az egyetlen lény a földön, aki tudja, hogy az élet véges. A halálfélelem mozgat számos emberi tevékenységet. Ehhez kapcsolódik az alvás, az álom. A földkerekség minden embere tudja, hogy az alvás-álom más tudatállapot, egy kicsit halál, ezért a lefekvés pillanata megszentelt pillanat, és máig sokszor az imádság pillanata. Az ima műfaja talán ezért is ilyen tartós. Ugye ismerős a mondás: zuhanó repülőgépen nincs ateista...Ilyenkor szokott Sámbokréthy atya közbeszólni nyilvánosan is: Nem csak akkor kell ám imádkozni!