Használni fogjuk ezt a kincset…
A Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium diákjaival és tanáraival 2021. június 3-án látogattunk el Újkígyósra. Utunk a Rákóczi Szövetség utazási támogatásával valósulhatott meg.
Fejet hajtottunk és koszorút helyeztünk el a békéscsabai és az újkígyósi Trianon emlékmű előtt, majd ellátogattunk az Ipolyi Arnold Népfőiskola újkígyósi székházába is.
„Csak törpe nép feledhet ős nagyságot, csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírjához, s gyújt fényénél új szövétneket…”
(Garai János)
A 2021-es esztendőben, mint ahogy azt a facebookos profilképek sokasága is hirdette, immár másodjára, csupán szívünkben ünnepelhettünk Nemzeti Ünnepünkön, március 15-én. Amikor az Újkígyósért Közalapítvány kuratóriumi tagjai már láttuk, hogy közelgő ünnep ilyen visszafogott lesz, Gazsó Adrien, Rozsnyai Ildikó és Harangozó Imre a kuratórium elnöke, az Újkígyósi Páduai Szent Antal temetőben br. Meszéna Ferenc honvéd alezredes sírját rendbe hozták. A munkában tevékenyen részt vett s a fényképet készítette Süle Dániel.
Álmomban bivalyokat tereltem,
s míg békésen legelnek valahol
Csucsánál, a Köröst kísérő oldalon,
nézem őket, kezem a fénybe emelem,
mert védelemnek, csak ennyi maradt,
és sajog fölrepedt, égő homlokom.
Mint vér folyik a verőfény a dombon
és a bivalyok csak néznek, mit sem sejtve,
tudatlanságukban békésen fekszenek,
Kérődznek, így érkezik az álom béli este…
Harangozó Imre
Az Ipolyi Arnold Népfőiskola széki tábora gyermekszemmel.
2000. július 15 – 22.
„Magos a dézsi temető, mellette egy sűrű erdő…” énekeltük a buszon, esténként a táncházban, mindig, mindenütt a tábor napjai alatt ezt a szép széki népdalt. Ebben az évben az Ipolyi Arnold Népfőiskola „Mezőségi utakon” című táborsorozatának helyszínéül a híres „Szék városa nagyközség”-et választotta. Szék manapság élő hagyományairól, népviseletéről nevezetes, no meg arról, hogy innen indult ország és világhódító útjára a táncházmozgalom jó harminc évvel ezelőtt. Mind erdélyi, mind pedig magyarországi mércével mérve is Szék páratlanul nagy község. Mint Imre bácsi, táborunk szervezője elmondta, már 1910-ben közel négyezer lakója volt. Megtudtam még, hogy valaha ezen a helyen fejlett középkori város állott, minden bizonnyal sóbányáinak köszönhetően. A bányák azonban a 19. század elejére kimerültek, így mivel a fő közlekedési utak is elkerülték jellegzetes mezőségi mezőgazdasági településsé vált. Így lett belőle az itt lakók szóhasználata szerint: „Szék városa nagyközség”.
„Jaj de szépen jövünk mi, szép menyasszonyt hozunk mi…”
Menyasszony portréja Széken, 2000. július 16–án.
Harangozó Imre felvétele.
Ki ne ismerné a Duna TV népszerű Hagyaték című sorozatát, melynek készítői a magyar kulturális örökség átörökítésén munkálkodnak. „Leporolják a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk eredeti fényességükben ragyogjanak” – írja a műsor ajánlója.
Ebben a műsorban gyakran feltűnik Harangozó Imre, aki Archaikus népi imádságaink képi világa címmel tartott előadást Somorján, melyet az előadás napján átszerkesztett, a másnapi, himnusztörvény elleni tiltakozás okán. Az archaikus népi imádság formálisan a legfiatalabb ága a magyar népköltészetnek, hiszen a Tudományos Akadémia csak 1970 körül fogadta el, mint népköltészeti ágat. Ilyen szövegeket régóta ismerünk, hiszen például a több mint 800 éves Ómagyar Mária-siralom is egy archaikus imádság.
Ezt a témát Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista, Erdélyi János unokája kutatta a 20. században. Egy akadémiai előadáson meghatározta a műfajt, ezután, és ennek hatására pedig több mint 200 ezer ilyen archaikus imát gyűjtöttek össze a Kárpát-hazában.
