Búcsú Újkígyóson
Már jó kéthete annak, hogy a kígyósi asszonyok befogták a kacsákat tömni. a szeptember nemcsak az ősz közeledtét, iskolakezdést, hanem a búcsú ünnepét is jelenti a kígyósi ember számára. Az utóbbi évtizedekben sütés-főzéssel, vásári forgataggal, céllövöldével, bolondkocsival, egyre silányodó bóvlik tömegével jelezte a "búcsú" a vényasszonyok nyarának kezdetét. Eredeti tartalma, egyházi, lelki töltete lassan feledésbe merült. A búcsúnak az itt fölsoroltak persze szükséges részei, de a lényeg nem mehet feledésbe, a járulékos elemek nem nyomhatják el a valódi tartalmat.
1858-ban, Szűz Mária Szent Nevének tiszteletére szentelték föl az újkígyósi templomot, Léhner Mihály plébános szolgálati idejében. A "szögedi nemzetbül" való kígyósi nép minden bizonnyal régi szállásterületéről, az ősi szegedi világból hozta magával a Szűzanya tiszteletét. A Boldogasszony-kultusz, mint azt a közeli Csanádapácán is működő jeles pap és néprajzos Kálmány Lajos kutatásaiból is tudjuk, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az anya tisztelete, az istenszülő szűz képzete már ott van a magyarság kialakulásában is jelentős szerepet játszó Napkeleti népek, az Ural-altajiak, a pártusok, a médek és a sumirok ősi hitében is. Népünk tehát nem a nagyegyházi térítés során találkozik először Égi Édesanyánkkal. Métán figyelmezteti szent királyunkat, Istvánt, Gellért püspök arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén keresztül lehet Róma kötelékébe vonni.
Őseink megszállva a kígyósi pusztát, magukkal hozták hát a Boldogasszony tiszteletét, ami régi, szegedi hazánkban az alsóvárosi kegyhely "szöröcsöny" Máriájának tiszteletében nyert csodálatos kivirágzást. Magukkal hozták az ugyancsak Szent István előtti időkbe vezető Radnai Szűzanya tiszteletét is, valamint a radnajárás régi búcsúshagyományát. Nem volt tehát nehéz a választás, amidőn új templom épült, hogy kit tiszteljenek az oltáron. A titokzatosképpen jelenlévő, a kenyér és a bor színe alatt rejtőző Úr szűzi édesanyjának oltalmába ajánlották tehát az új templomot és az egész községet is. Adattal tudjuk bizonyítani, hogy a mai templom elődjében, az 1815-ben épített kis paticsfalú kápolnában is oltáron tisztelték a Szűz Anyát. Elképzelhető, hogy a török és a labancdúlás előtti időben is létezett Mária tiszteletére épült kultuszhely a kígyósi területen, hiszen több templom romjait vagy inkább alapig bontott törmelékeit őrzik a kígyósi halmok. S a község keleti, délkeleti határán állott a középkorban Boldogfalva, már forrásokban Boldogasszonyfalva.
Érdemes odafigyelni a szeptember 12-i búcsúünnepünk szakrális környezetére is. A közeli Ókígyóson 1844 - ben épült föl egy kápolna az ott álló ősi kunhalmon, melynek védőszentjéül Szűz Mária édesanyját, Szent Annát választották (ünnepe július 26-án van). Ugyancsak Kálmány Lajos kutatásaiból tudjuk, hogy a középkori magyar forgalomrendszerben a Nagyboldogasszony névvel Szent Annát tisztelték, Mária neve ekkor Kisasszony vagy Kisboldogasszony volt. Kisasszony napja pedig szeptember 8-án van, ekkor ünnepli az egyház Mária születésnapját. A régi kígyósiak tömegesen zarándokoltak a Radnai Szűz lábai elé a Kisasszony-napi búcsúba, ami a kegyhely főünnepe.
Szűz Mária Szent Nevének ünnepe újabbkeletű a nagy Mária-ünnepek között. Helyi ünnepként a reneszánsz korban jelenik meg. XI. Ince pápa intézkedése válik egyetemessé, Bécs 1693. szeptember 12-én történt török ostrom alóli felszabadulásának emlékére. A magyar egyházi ünneptárakban azonban még a múlt század második felében sem szerepel. Az újkígyósi templom titulusválasztása is bizonyítja, hogy a népi vallásosságban ekkor azonban már elterjedt. Ékes bizonysága annak is, hogy Magyarország valóban Regnum Mariánum, azaz Szűz Mária királysága, ahol égi királynőnk szent nevét különösen tisztelik.
Érdemes figyelmet fordítanunk a búcsú szó eredeti jelentésére is. A középkorban a nyilvános, bizonyos időre kiszabott egyházi penitencia elengedését jelölték ezzel a fogalommal. Ma a búcsú szó azt jelenti, hogy az Egyház Istentől kapott hatalmas által és hívei közös imádságának erejével közbenjár az egyén bűneiből fakadó büntetésének eltörléséért. Természetesen a búcsújárás nem helyettesíti a bűnbánat szentségét, sőt azzal együtt érvényes. A megtisztuláshoz szükség van tehát az Egyház közbenjáró imádságára, a bűneitől szabadulni vágyó ember töredelmes bűnbánatára és a mindenható Isten végtelen kegyelmére. Mindezek együtt képesek adni azt a lelki megújulást, ami nélkül életünk sivárrá és kilátástalanná válik. Ha ebbéli igyekezetünkben olyan szövetségest találunk, mint a mi égi édesanyánk, hazánk diadalmas királynője, a Boldogságos Szűz Mária, nem veszhetünk el. Őseink benne bíztak, tőle várták sorsuk jobbra fordulását. Benne látták maguk és gyermekeik jövőjét. Nem csalatkoztak, a mai napig a Kárpát-medence legnagyobb népe a magyar. István királyunk néki ajánlotta föl magyar államiságunk alapkövét, a Szent Koronát. Mária elfogadta azt, szent kezében tartja, abban a kézben, amely a világ világosságát, az ő áldott Szent Fiát tartotta.
A kígyóson búcsúra megsütött kacsák sokaságába fölrejlik egy hajdani szárnyasáldozat emléke. Mérhetetlenül régi, mint oly sok hagyományunk. Őseink azonban a gazdag ünnepi ebéd előtt az Úr asztalához járultak, töltekeztek hittel és szeretettel, szívüket kitárták Isten igéje előtt. Böjt és bűnbánat vegyült a búcsúi készülődésbe, ami az emberi hajlék tisztítását, fehérre meszelését és a lélek bűnbánat és szentgyónás általi rendezését jelentette. A közösség égi királynőjeként a Boldogasszonyt hívta maga közé, hogy vele együtt imádkozzon a bűnök bocsánatáért, a közösségért és annak minden egyes tagjáért.
Ez a kígyósi búcsú titka, minden falusi búcsúé. A rendezett, hitványságától, bűneitől tisztuló közösség ünnepe. Ezért látogat minden távolbaszakadt ember haza. Hiszen ettől otthon az otthon, ettől feledhetetlen ízű a hazai kenyér. Ettől a közösségformáló, rendező rítustól vagyunk valahol otthon ebben a világban.