"Ki el nem tudja mondani..."
Befejezés
Iskoláinkban gyakran hallhatjuk, hogy az első osztályosok két-három hónap alatt megtanulnak írni és olvasni. Az ötödik osztályosok ennyi és ennyi hét alatt micsoda nagy tudást tettek magukévá. Egyik tanár egyik, egy másik más módszerre esküszik. Pedagógiai kísérletközpontok dolgozzák ki a szerintük jobbnál jobb módszereket a tanításra és a nevelésre. Az anyagi tudás, a konkrét ismeret átadása ma virágkorát éli. Eddig soha sem akartak ennyi "életbevágóan fontos" ismeretet átadni a gyermekeknek. Egy hét éves iskolás naponta 6-7 órát ül az iskolapadban. NINCS MESE (vagy ha van a "gyermek szintjén" a napi tananyaghoz gyártott tanmese), tanulni kell!
Sokan kérik számon az iskolától az erkölcsi nevelést. Ebben a rendszerben azonban mindenki őszinte sajnálatára kevés rá az idő. Azért egy-egy osztályfőnöki órán lehet nevelni a gyerekeket. Az eredményt mindenki látja.
A nagy törekvés, a korszakalkotó felismerés, az életet be kell vinni az iskolába. Mennyi fontos dolog, mennyi nélkülözhetetlen ismeret van benn az iskola falai között. Csak a gyerekek és a tanítók kezdenek kiszorulni onnan. Nagyon sokan mondták és leírták már, hogy a gyerek nem az életre készül, hanem él! Azt is sokszor hallottuk, hogy a nevelés legfontosabb helye és alapja a család. Talán jó volna ezeket komolyan venni!
Kodály Zoltán írta le, hogy a zenei nevelést a születés előtt kilenc hónappal kell kezdeni. A régiség emberei, de a hagyományőrző vidékeink lakói a mai napig tudják, hogy az áldott állapotban lévő anya a legszebb, legősibb dalainkat veszi számba énekével. Érdemes elgondolkodni az áldott állapot, más állapot és terhes kifejezéseinken. A megszületett gyermeket a legszebb hímes párnák közé tették. Nem törődtek vele, hogy a pedagógusok szerint a gyermek nem érti még a "magyar népi díszítőművészet szemiotikáját". A szemével mindent befogadó baba lelkébe vette formai és zenei anyanyelvét. Meg a beszélt nyelvet, a minden hangjában jelentést hordozót. Környezetét a közösség lelkén átszűrt, nem absztrahált, hanem lényegivé virágzott valóságként élte és értette meg.
A születéssel közénk jött az új élet. Csillagocska születet a földre. A teremtő Úrkrisztus védtelen kis Jézus Karácsonykor. A Mindenség Királyának szüksége van a barmok leheletének melegére, hogy életben maradhasson. Krisztus a világ Napja. Én és a kistestvérem, a ma született csak nagyon halvány csillagocskák vagyunk. Csillag létünk bizonyítja, ez több minden ésszel megérthető folyamatnál.
A halál nem biológiai tananyag, az csak a rész része. Öregszülém az életet magába sűrítő asszony, a kilencven éves, aki már letette az életet és felöltötte az utolsó átmenet előtti bölcsességet. Ezt nem kellett magyarázni, a gyermek része volt a családnak, a család meg a mindenségnek.
Szűcs Sándor a Régi Sárrét világa című könyvében írja, hogy a gyógyítás tudását bíró emberek fiuknak vagy unokájuknak halálos ágyukon kézfogással adták át tudásukat.
Nem régiben történt, hogy egy erdélyi faluban meghalt a cigányprímás. A fia, akinek azelőtt nem sokat volt kezében a hegedű, az apja temetésén, a banda élén a legszebb régi halottkísérőket húzta.
A balladák, az énekek, a mesék rendje és a rendre vágott, majd keresztbe rakott, és az életbe behordott búza, amelynek minden szemén Jézus képe van rajt', amiben a Nap aluszik, hát nem nevel minden a kerek világon!
Dédapám gyermekeit a tűz háza, a buglyakemence köré térdepeltette, ott imádkozott az egész család. Az imaórák, az októberi és májusi ájtatosságok, litániák nem tanítják, hanem adják a hitet, mert Tőle a Kegyelem Kútfejétől kérik a malasztot.
A Törvény szorításában, az élő hagyomány tiszteletében az önmagát mindenséggel mérő ember kiállta a próbát. Életet, népet, kultúrát tartott fenn, éltetett. A nyomor edzetté tette a testét, a rabság szebbé tette dalait, a csak halkan, befelé mondhatott ima igazabban szólt Istenhez.
Az emberiség rálépett az eleven világra. Élősködik rajt és nem él benne. Módszereket dolgozott ki a semmire, és jó reklámmal eladja azt. Mindenét eladja az ember! Legelőször a lelkét, azután letagadja, hogy volt.
A teremtett világ rendről beszél, Isten rendjéről! Az ember alkotta világ másról. Mi dönthetünk, melyik beszéd előtt nyitjuk meg fülünket!
Ha az Isten szavát hallgatjuk, jól figyeljünk. Tovább kell adnunk a szavakat gyermekeinknek, hogy az isteni üzenet minden teremtett lélekhez eljusson.
Mert "(e) Ki el nem tudja mondani
Mennyországnak a kapuján nem ura bémenjen..."[10]
[10] Andrásfalvy Bertalan gyűjtése, Erdélyi Zsuzsanna közlése.