Sarusi Mihály írása
A honi népfőiskolák legjobbjainak egyikét, az újkígyósit hozta létre s működteti Harangozó Imre. Irodalmi, népismereti, helytörténeti, magyarságtudományi előadássorozatokat kínál a kígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola másfél évtizede. A Magyar Hírlap írása.
A tudásszomjjal áldott helybéliek és a népfőiskola egész országra kiterjedő baráti köre évről évre magyarvilág-járó körútra indul - a Kárpát-medencében. Egyiken, amely az erdélyi Mezőségre vezetett, e sorok rovója is ott lehetett. A felfedező túra vezetője ki más lehetett volna, mint Harangozó Imre. Ő - a népfőiskola szervezése mellett sok egyéb helyi néptanítói-közművelési föladatot vállalva - népköltési és tárgyi néprajzi gyűjtőként is tekintélyt szerzett a szakkörökben is. Az erdélyi és moldvai régies népi imákat kutatók közül kevésnek van annyi föllelt archaikus imádsága, mint neki a gyűjteményében. Előadóként is sokan ismerik a Szerettől a Lajtáig terjedő térben - szülőhazánkban.
Taktorszerelőből hittanár...
Ahogy belépek újkígyósi otthonába, elsőre végigvezet magángyűjteményén - amely éppen betölti a családi ház minden teleaggatható részét. Csabai bundát vesz elő, mutatja rajta a kettős kakas mintát. A díszes ruhadarab érdekessége, hogy szlovákok hordták, ám a Krisztus előtti 4. századból való szittya (hivatalosabban: szkíta) régészeti emlékeken is látható a "kettős kakas". Azaz a jelkép nem föltétlen szláv eredetű, sőt... - gyanítja a gyűjtő.
Törzsökös kígyósi földész családban látta meg a napvilágot, ifjú felnőtt életét traktorszerelőként kezdte. Tanítóképzőt végzett, majd katolikus hitoktatóképzőt, utóbb pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittanár képesítést szerzett. A helybéli népfőiskolát 1991-ben alapította. Tevékeny tagja szülőfaluja egyházközségi képviselő-testületének, tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak. 2003-ban önkéntes gyűjtőként elnyerte a Sebestyén Gyula-emlékérmet. Az elismerés jogosságát érzékelteti, ha (példaként) iderójuk: moldvai csángó régies népi imádságból az övé és a kolozsvári egyetemi tanár Tánczos Vilmosé a legnagyobb gyűjtemény.
Hogy honnan erős érdeklődése az erdélyi s moldvai magyar világ iránt? Némileg tán magyarázza, hogy Székelyföldről hozott magának feleséget az Alföldre.
"Valami táltos papot emleget egy asszony Moldvában. Érdeklő-désemre, hogy kire gondol, azt kérdi: »Nem tudja? Az maga Jézus.« Kora középkori Békés megyei körmeneti kereszten tollbokrétás Jézus Krisztus látható. A kettőből ezer év köszön vissza" - idéz nem akármilyen észleléseiből, amelyek tudós magyarázatra várnak. A hozzá hasonló gyűjtők nélkül csodálatosan gazdag népi emlékezetünk megannyi titka maradna örökre homályban - ezernyi kérdés maradna felelet nélkül. (Harangozó néprajzi gyűjtésének egy részét a budapesti Hagyományok Háza és az MTA Zenetudományi Intézete őrzi.)
Mélyvilágból jövő imádság...
E sorok rovója megtapasztalhatta, hogyan gyűjt Harangozó Imre. A mindkettőnknek kedves csanádi tájon barangolva akárhol álltunk le (például Tornyán, Kisiratoson), az első öregasszonnyal szóba elegyedve pillanatokon belül előkerült a hangrögzítő masina, s már mondta is magnóba az egész magyar mélyvilágban föllelhető, ám addig e tájon föl nem jegyzett régies népi imádságot. A vadidegen gyűjtő iránti legnagyobb bizalom jeleként; másképp a templomtól (a hivatalos egyházi világtól és szertartástól) távol tartott archaikus - valóban ősrégi - "parasztimádság" hogy törhetne elő az országút szélén az idős emberből?
Harangozó szerencsés alkata lehet a titka gyűjtő sikerének? Egyénisége; tudása; szavaiból rögtön kitűnő hite. Hogy rá van írva, nem az Állami Egyházügyi Hivatal küldte. Küldte (hogy mást ne mondjunk) hivatástudata.
Új könyve kiadás előtt. Bakay Péterrel, volt békéscsabai evangélikus lelkésszel közös munkája, székely pásztorasszony önéletírását tették nyomdakész állapotba. Az egykori lelkész elment pásztornak a Gyimesekbe, ott bukkant a pásztoréletrajzra.
Pásztorok titka, csodaszer...
A különleges könyvet a kígyósi népfőiskola adja ki. Most írja Újkígyós helytörténeti tankönyvét. Kiadót keres a moldvai magyarok temetéssel kapcsolatos szakásait bemutató tanulmánykötete megjelentetésére. Na és persze gyűjti tovább az alföldi pásztorok hitvilágának, művészetének emlékeit. Mutat egy rühzsírtartót: karcolt, faragott, szaruból készült, rüh és sántaság elleni orvosságot rejtő tárgy. Kevés maradt meg belőle, ráadásul a pásztorok semmi pénzért el nem árulták volna, hogyan készült a belevaló csudaszer. "Kifaragta a jószág körmét, és bekente vele; a receptet máig nem mondják el" - teszi hozzá. Ma már csak múzeumokban látni.
Hogy közben Kígyósról se feledkezzen meg: uniós támogatást nyertek a volt tanítói lakból lett népfőiskolai ház fölújítására. Segít az önkormányzat és az egyház is, mert tudják: hasonló intézmény kellene minden faluba.
Ahhoz persze - minden magyar helyen - Harangozó Imréhez hasonló emberre volna szükség.
Egy elkötelezett ember ebben az el nem kötelezett (vak)világban.
Sarusi Mihály, Magyar Hírlap