SzesckoAdrienn

Szecskó Adrienn, nyelvtanár (Eger - Párizs)

Első éves egyetemistaként, 1996-ban jártam előszőr Újkígyóson, az Ipolyi Arnold Népfőiskola rendezvényén. Már a kezdetektől mély benyomást tettek rám ezek az alkalmak, így nem tartott vissza azt sem, hogy Debrecenből nem volt egyszerű Újkígyósra eljutni. Számos magával ragadó programon vettem részt. Itt kiemelnék egyet, ami ma is élénken él az emlékeimben. 1999-ben a népfőiskola az erdélyi Téka Alapítvánnyal konferenciát szervezett Szamosújváron a moldvai csángókról. Az indulás előtti éjszakán az alapítvány házában aludtam többekkel együtt, és abban a felejthetetlen élményben lett részem, hogy Domokos
Máriával, Domokos Pál Péter leányával beszélgethettem órákon át.

  

Mit is adott nekem, –ma már külföldön élő magyarnak– az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola?
A legfontosabb, amit ott megtanultam meg az az, hogy a hagyományt nemőrizni kell, hanem megélni. 17 éves korom óta rendszeresen éneklek népdalokat, olykor közönség előtt, de leginkább azért, hogy a mindennapok örömét, bánatát esetleg bosszúságát kiénekeljem magamból. Mindig büszkeséggel tölt, amikor magamra ölthetek egy-egy viseletet. Nagyon szeretem a kézi munkát: amikor horgolok, hímezek, olyan könyvekből nézem a mintákat, amit az anyai dédnagymamám használt. Különösen kiemelt helyet kap az életemben a néptánc: amikor táncolok, olykor “megszűnök létezni”, és nem marad más mint a mozgás és a muzsika. Itt, a hazámtól messze is rendkívül fontos a számomra, hogy anyanyelvemen rendeszeresen beszéljek, így számos rendezvényen részt veszek, és magam is szervezek évek óta magyar találkozókat.

Ha nem tudjuk honnan jövünk, nem tudjuk, hová megyünk. Az Ipolyi Arnold Népfőiskola
nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tisztán lássam, merefelé kell tartson az én saját utam.
Szecskó Adrienn (nyelvtanár, Párizs)