Az állandóan a megszenteltséget, az isteni léttel átitatottságot hordozó magyar hagyományban hihetetlenül gazdag a karácsonyi ünnepkör, és mindig a közösség van a dolgok lényegét feltáró rítusok középpontjában – mondta a Demokratának Harangozó Imre tanár, Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke.
FOTÓ: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / DEMOKRATA
– Milyen kulturális gyökerei vannak a karácsonyi ünnepkör szokásainak?
– Az életben kétféle megközelítés vetélkedik. Az egyik szerint minden most és kizárólag vele kezdődik, a múltat akarja végképp eltörölni, és holnapra nemzetközivé tenni a világot. A másik megközelítés figyel és ügyel a folytonosságra. Tehát a töredezettség és a folytonosság birkózik egymással. Nyilvánvalóan utóbbi a szép, a jó, a szerves. Ebből a szempontból nagyon érdekes, hogy Jézus születésének a kanonizált evangéliumokban nincs konkrét időpontja. Amikor a kereszténység terjedni kezdett, illeszkedett a Római Birodalom népeinek korábbi hitvilágához, kultúrájához. Ilyenformán elfogadottá vált, hogy Jézus születése egybeesik a téli napfordulóval, hiszen Ő a világ világossága, az Örök Nap, vagyis a Sol Invictus. Ennek előzményei egészen a mezopotámiai kultúráig nyúlnak vissza, amelyben ugyanerre az időszakra esett Mithrász napisten kultusza.
– Hogyan kapcsolódik ez a magyar néphagyományhoz?
– Száz évvel ezelőtt már írtak erről magyar néprajzkutatók, a Mezőségen magam is gyűjtöttem olyan karácsonyi kántálószöveget, amely így szól: „Paradicsom kőkertjében aranyszőnyeg leterítve, azon vagyon rengő bölcső, abban fekszik az Úrjézus.” De hogy kerül ide a kőkert? Dömötör Tekla néprajztudósunk mutatott rá, hogy mindez abból az előzményből táplálkozik, hogy Mithrász a hagyomány szerint a kőből született. Itt tehát tetten érhető, amint egy ősi kép megjelenik és áthagyományozódik. A kőkertben, a barlangi istállóban már ott van az emberi előkép, és ebbe a kultúrába lép be karácsony ünnepén az Isten, egyetemes szintre emelve és megszentelve mindezt. A kereszténység nagyon helyesen, szép, tiszta krisztusi indíttatásból nem elpusztított, hanem megszentelt, kiteljesített korábbi kultúrákat. Évezredek által csiszolt népművészetünk, néphagyományunk is ennek a letéteményese. A magyar keresztény hagyomány is folyamatosan a megszenteltséget, az isteni léttel átitatottságot hordozza.
Forrás: https://demokrata.hu/magyarorszag/magyarok-karacsonya-329905/