Az Ipolyi Arnold Népfőiskola mozgalmas hete a sokszínűség és az értékek jegyében…
Az immár országszerte, mi több, a határokon túli magyar közösségekben is ismert az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola Kulturális Egyesület neve és az azt alkotó baráti közösséggé is, ami becsülendő kitartással, immár több évtizede áll a helyi értékek és a népi kultúra, valamint a közművelődés ügyének szolgálatában.
Az egyesület szervezésében és megvalósításában 2024. október 22-én, kedden, délután 5 órai kezdett igen gazdag és értékes helytörténeti kiállítás nyílt meg Újkígyóson a Szent Imre Panzió nagytermében. A népes közönség jelenlétében megtartott rendezvényen, az Újkígyósi Széchenyi István Általános Iskola énekkarának teljesítménye után Oláh Timót a település polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy reméli, hogy ez a gazdag tárlat eléri célját, felvillantja szűkebb közösségünk megtartó értékeit, hagyományait, mindazt, ami összességében jelentést ad annak, hogy mi újkígyósiak vagyunk.
A megnyitóbeszédet Harangozó Imre, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnöke mondta. Szólt az együttműködés erejéről. Külön kiemelte és megköszönte Gazsó Adrienn művésztanár és Susán Éva pályázatíró áldozatos, fáradtságot nem ismerő munkálkodását, ami nélkül nem valósulhatott volna meg ez a kiállítás sem. Mint mondta: „Nem is lehet és talán nem is kell eléggé hangsúlyozni a helytörténet, a honismeret fontosságát, mert az nem más, mint a szülőföld hagyományainak és közösségének szeretete.” Megfogalmazása szerint ez a cél hozta létre a most megnyíló, Újkígyós értékeit számba venni igyekvő kiállítás is! Beszéde végén köszönetet mondott a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár minden munkatársának, Lukoviczkiné Rozsnyai Ildikó igazgató asszonynak és Rajeczki Krisztina könyvtárosnak valamint Gedó Lászlónak és Csernus Irénnek is. Ugyancsak a köszönet hangján szólt a megnyitón közreműködő énekkaros gyermekekről, valamint felkészí-tő tanárukról Zubán Károlynéról is.
A kiállítás, épp úgy, mint az Ipolyi Arnold Népfőiskola székházában megújult (2024. szeptember 6.-tól – 2025. október 18.-ig megtekinthető) tárlat is a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásával, a VCA-KP-1-2024/3-001066 azonosítószámú, Hatékonyabban – értékeink szolgálatában című, VCA/2172/2023 iktatószámú Támogatói Okirat alapján valósult meg.
(Ez a tárlat az újkígyósi Szent Imre Panzió Kovács Márton termében 2025. február 28-ig látogatható.)
Az Ipolyi Arnold Népfőiskola helytörténeti kiállításának társrendezvényeként nyílt meg ugyan ezen a héten, pénteken a Petőfi Sándor Művelődési Ház konferenciatermében a Néprajzi Múzeum Istennel talállak, testvérem! Cigány történetek című utazókiállítása is.
Németh Nóra a rendezvény háziasszonyának köszöntője és felkérő szavai után, a program jeles vendége, Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár felidézte, hogy Erdős Kamill gyűjteménye napjainkig a magyarországi cigányság meghatározó alkotása. Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Magyar Néprajzi Társaság elnöke a kiállítás katalógusával köszöntötte Kanalas Terézt és Rostás-Farkas Arankát, akik ifjú asszonyként szerepelnek Erdős Kamill fényképein.
Ez a tárlat is Harangozó Imre gondolatival nyílt meg. A néprajzkutató felidézte, hogy Erdős Kamill a „szőke cigány” az alapkutatás mellett néptáncot, népköltészetet és hiedelmeket is gyűjtött. Mint mondta „Magyar katonatisztből cigánnyá képezte olyan hitelességgel ez a zárt, a társadalom perifériájára szorult / szorított közösség fenntartás befogadta”. Varázslatos személyiségével el tudta érni, hogy olyan hagyományokba is beavassák, melyeket senki mással nem osztottak meg, így, egyebek mellett varázslásról és a szellemekről, is beszéltek neki. A Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa úgy értékelt: a november 8-ig, ingyenesen látogatható tárlat „egymás kölcsönös megismerését és talán még az együttélést segítheti és erősítheti".
A megnyitót, a Na-Ko-Ma banda hiteles elődásban megszólaltatott, a környéken gyűjtött cigány népzenei anyagból válogatott műsora színesítette. A program méltó befejezéseként a 92 esztendős Aranka néni lovári nyelven elmondott egy szép hosszú áldást. Az idős asszony, immár magyarul, egy igen időszerű és megszívlelendő bölcsességgel zárta mondani-valóját: „Devlesa arakhavtu, phrala! – Elveszne a világ, ha minden ember egyforma volna…”
