Szilánkok egy csanádi kertészfalu, Kisiratos vallásos
népköltészetének kincsestárából
Dr. Almási Béla (1947–2009) emlékére
1986. őszén a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tartott előadásán hallottam először Erdélyi Zsuzsannát az archaikus imádságokról beszélni. Tulajdonképpen ekkor találkoztam az archaikus népi imádság fogalmával először. Nagy hatást tett rám az előadás, az elhangzott imákat nem csak szépnek, hanem hallatlanul izgalmasnak is találtam. Olyan lelki, szellemi bizsergést éreztem, mint még soha. Azonnal kutatni kezdtem emlékezetemben. Gyermekkoromban anyai dédanyámtól, az 1890–ben született Bús Menyhértné Dunai Viktóriától hallottam hasonló szöveget szülőfalumban Újkígyóson.
„Kakasok szólanak,
Máriát kiáltának...”
„Bús mama” kilencven évet élt. Utolsó éveiben megvakult. A magyar parasztasszonyokra oly jellemző hatalmas lelki erővel és bensőből fakadó derűvel viselte keresztjét. Hol énekelt, hol imádkozott. A vele kapcsolatos emlékeimből került elő ez az archaikus imafoszlány. Ekkor szegődtem ősi imádságaink fölkutatásának szolgálatába. Életem első saját gyűjtésű imádságát dédanyám húgától Bús Károlyné Dunai Pancsa nénémtől jegyeztem le.
Népköltészetünk legbensőségesebb ága s ennél fogva a legkésőbb fölfedezett is az imádság. Megdöbbentő az archaikus imáinknak az az áradata, ami népünk emlékezetéből az utóbbi évtizedekben nyomtatásba került. Bálint Sándor és Fettich Nándor a témát épp csak érintő kutatása, majd Erdélyi Zsuzsanna gondosan szerkesztett publikációi, Polner Zoltán áradóan gazdag szeged-vidéki gyűjtései népi műveltségünk olyan területére irányították a figyelmet, amely addig nem tartozott a népszerű kutatási témák közé. Az imádságok ismerete, cselekménye és képi világának vizsgálata azonban nélkülözhetetlen a hagyományos magyar gondolkodásmód, világkép és a lelkület megértéséhez.
Jelértékű lehet, hogy a magyar folklórkutatásban 1970-ig (Erdélyi Zsuzsanna akadémiai előadásáig) az archaikus imádság, mint kategória nem is szerepelt. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a műfajra jellemző képi világ, nyelvezet és gondolkodásmód a legősibb szövegeink közé sorolja ezeket az imádságokat. A népi áhítat ezen formájának a megítélésére jellemző, hogy még Horváth István történészünk is 1805-ben naplójában följegyzett „Fehér rózsa Mária” kezdetű imádság mellé ezt a megjegyzést írta: „babonás, haszontalan, szószaporító imádság”.
Most négy szövegpéldát, két archaikus imádságot és két nagy idő elejébe való mágikus szöveget adok közre saját gyűjtésemből. Mind a négy szöveg a ma Arad megyéhez tartozó, egykor csanádi dohánykertész faluból Kisiratosról való. Abból a faluból, amely Trianon óta a térképek szélén szorong. Valahogy úgy, hogy a maradék Magyarországon már kívül maradt, Románia pedig igen-igen messze állott szegedi eredetű gányó népétől, de a falu mégis csak Romániába rekedt. Iratos szélső házától csupán egy kényelmes séta a határ, és már Békés megyében vagyunk, illetve lehetnénk, ha átjárható lenne itt a határ. De nem az! Iratostól nyugatra elfogy a szilárd burkolatú út, nincs itt semmi, csak a trianoni államhatárral kettészelt áldott jó maros-hátsági anyaföld Autóval úgy lehet eljutni hazánk ezen szegletéből, ha Kurtics-Kürtös-Kurtafehéregyháza felé vesszük az utunkat. Az állomás melletti vámudvartól aztán már igazán sima aszfalt-útonon szalad a kocsink, majd az Arad-Nagyvárad országút visz tovább, Simándon, Kisjenőn át Varsándig, a magyar- román határátkelőig. Legalább hatvan-hetven kilométeres kerülő...
Iratos népköltészetének rejtőzködése 1958-ig, Kovács Ferenc Iratosi kertek alatt című balladakötetének megjelenéséig tartott. Azóta kiderült, Iratos népe híven őrzi őseink szellemi hagyatékát. A balladák mellett mesék, mondák, imádságok s az ősi hitvilág számos eleme máig él az itteni idősek körében. Nem meglepetés ez, hiszen épp erről az alföldi vidékről Kálmány Lajos, a legendás népköltészeti gyűjtő, a több mint egy évszázada a környéken szolgáló római katolikus pap csodálatos gazdagságban hozott hírt. Az iratosról író Beke György szerint: erkölcsi szigor és vidám mesélőkedv áradt ebből a népköltészetből.
Óh én szentöm, Szent Pétöröm!
Én lëfekszök én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsómba,
Föltekintök magos mennybe,
Ott látom a mennyország ajtaját,
Kívül aranyos,
Belű’ irgalmas,
Abba vagyon szép Szűz Mária,
Szent térgyin térgyeköl,
Szent könyökin könyököl,
Szent miséket hallgatja,
Glóriákat olvassa,
Óh én szentöm, Szent Pétöröm!
Hármat léptem,
Három csöpp véröm elcsöppent,
Az angyalok fölszödték,
A kehölybe öntötték,
Krisztus elébe vitték,
Krisztus azt parancsolta,
Aki ezt az imádságot este lëfektibe,
Röggel fölkeltibe elmondja,
Mögmönekül hét halálos bűntül,
Arany rózsa, de szép rózsa,
A kis Jézust bepólyálták,
Szent jászolba lëfektették,
Szent körösztöt rávetötték,
Vessünk mink is úgy magunkra.
Ammen.
Faragó Viktória Született: 1914. Kisiratos;
Gyűjtés: 1997. március 27. Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre
Zsidók, pogányok által verették...
Én lëfekszök én ágyamba,
Mint Úrjézus koporsóba,
Nehéz álom el në nyomjon,
Csalárd ördög mög në csaljon,
Úristen ajtómon,
Boldogasszony ablakomon,
Ëgyik őriz éjfélig,
Másik őriz virasztig,
Krisztus urunk mind hétig,
Én még ma is gyovónt ember lehetek,
Mária kapujára mehetek,
Máriát kiálthatom,
Kellj föl Mária, kelj föl!
Mögfogták Szent Fiadat,
Oszlopokhoz kötötték,
Zsidók, pogányok által verették,
Piros vére hullaték,
Az angyalok fölszödték,
Máriához elvitték,
Mária azt mondta:
Aki ezt este, röggel háromszor elmondja,
Az lössz véle a paradocsomba’,
Az örök boldogságba’.
Ammën
László Vincéné Magyar Mária Született: 1936. Kisiratos;
Gyűjtés: 2005. július 22. Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre
Kilecnc, hét, öt, három, kettő, ëgysë!
Amikó gyün a jégeső létérgyepül a fölhővel szömbe, oszt körösztöt vet a fölhőre:
Az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Úristennek nevibe'. Ammen.
Környéközze mög az Atyaisten!
Körtnyéközze mög a Fiúisten!
Környéközze mög a Szentlélök Úristen!
(Közben jobb keze mutató ujjával balról jobbra köröket ír a levegőbe háromszor.)
Oszlassa el az Atyaisten!
Oszlassa el a Fiúisten!
Oszlassa a Szentlélök Úristen!
(Most jobbról balra rajzol köröket.)
Rontsa el az Atyaisten!
Rontsa el a Fiúisten!
Rontsa a Szentlélök Úristen!
(Ismét balról jobbra köröz.)
Kilecnc, hét, öt, három, kettő, ëgysë!
Sëmmi vótá', sëmmi lögyé'!
Édös Jézusom, lögyön a Të szent akaratod,
De térítsd el a borulást!
Ámen.
Faragó Viktória Született: 1914. Kisiratos;
Gyűjtés: 1997. március 27. Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre
Oszlasson el tégöd az Atya!
Vót mamámnak ëgy könyve, de még most is mögvan, Gonosz felhők ellen az a címje. Az első lapon ír az időjárásrul, ha csúnya idő gyünn. Na gyütt ērül a nagy idő, de mán a mönyem is látta, oszt aszongya: gyorsan hozzátok ide a könyvet az asztāra!
Háromszor köll körösztöt vetni az idő előtt, hogy
Oszlasson el tégöd az Atya!
Oszlasson el tégöd a Fiú!
Oszlasson a tégöd Szentlélök Isten!
Környéközzön mög tégöd az Atya!
Környéközzön mög tégöd a Fiú!
Környéközzön mög tégöd a Szentlélök!
Akkor elmondunk ëgy Miatyánkot, ëgy Üdvözlégyöt...
Tavaj is, mikor az a nagy jég vót ēmondtam, mikorra kihoztam a könyvet, elkezdtem olvasni –én nem azé, de én azér bízok ebbe, mer hitöm van- eloszlott! Talán ez is segítött! Gyütt a mönyem, szaladt a könyvé, hozta be. Mire elkeztem elát a jég! Szoktak harangozni is. Ezé mán szorútunk is, a másik falusiaktul, hogy elverjük a jeget...
László Vincéné Magyar Mária Született: 1936. Kisiratos;
Gyűjtés: 2005. július 22. Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre
Képek: Harangozó Imre