Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Moldvai csángók évszázadai című vándorkiállítása nyílik meg március 2-án a kisteleki rendezvényházban, ahol „falra való szőttesek”, hímes ingek, kendezők, ruhacskák lesznek láthatóak - olyan tárgyak, amelyeket a világ legelhagyatottabb kisebbsége, a moldvai csángómagyarok használtak. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Moldvai csángók évszázadai című vándorkiállítása nyílik meg március 2-án hétfőn, 16.00 órakor. Azon a többi között „falra való szőttesek”, hímes ingek, kendezők, ruhacskák lesznek láthatóak - mind-mind olyan tárgyak, amelyeket a világ legelhagyatottabb kisebbsége, a moldvai csángómagyarok használtak és az idősebbek használnak még ma is. A legkeletibb magyar népcsoport tárgyi emlékeit és a Harangozó Imre valamint Csoma Gergely fotóit bemutató tárlatot Sándor Attila, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitja meg. A vándorkiállítást a szegedi Rendezvényház Kht. szervezésében Csongrád megye több mint 15 településén bemutatják, Kistelek az első állomás.
A Kárpátok keleti karéjától keletre, a Szeret folyó és mellékfolyói völgyében, az egykori Etelközben él a magyarság legkeletibb népcsoportja, a moldvai csángó. Történelmünk évszázadai során politikailag és földrajzilag sohasem tartoztak a történelmi Magyarországhoz, de Moldva középkorban a Magyar Királyság hűbérese volt, így a XIII. századtól különböző okok miatt folyamatosan odatelepített, vagy odamenekülő magyarok egyházi és politikai védettséget élveztek, s betagolódtak a Moldvai Fejedelemség társadalmi, gazdasági szerkezetébe.
A XV. századtól, a Magyar Királyság három részre szakadását és Moldva török fennhatóság alá kerülését követően az ott élő magyaroknak egyre többet kellett szenvedniük a hadak pusztításaitól, nyelvi és vallási elszigeteltségük miatt. A XIX. Században létrejött Romániában az erősödő vallási és politikai nacionalizmus másodrendű, elnyomott és jogfosztott állampolgárokká tette őket, ami a kommunista diktatúra idején az elviselhetetlenségig fokozódott.
1990 után életükben jelentős változások következtek be, s bár anyanyelvű oktatásra csak kis részben, vallásgyakorlatra pedig csak a templomokon kívül van módjuk, érdekérvényesítő szervezeteket hozhattak létre, az Európai Tanács is pozitív módon foglalkozott velük, elismerve anyanyelvük és hagyományaik értékét.
A moldvai csángómagyarok iránt érdeklődő és értük tenni akaró magyarországi embereket összefogó, 1990. szeptember 27-én bejegyzett Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő Kulturális Egyesület fő célkitűzése és feladata, az egykori Etelközben élő csángók történelmével, népéletével, sorsával foglalkozók összefogása, tevékenységük összehangolása, csángók művelődéstörténeti értékeinek széleskörű megismertetése, segítése. Ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, szobrokat és emléktáblákat állítanak, Csángó füzeteket adnak ki, megjelentették névadójuk, Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő XX. századi moldvai magyar nyelvemléknek számító verseit.
1996-ban, a millecentenárium tiszteletére Moldvai magyarság évszázadai címmel kiállítást szerveztek a Magyarok Világszövetségének Székházában, a Semmelweis utcai székházában, hogy a Magyarországtól elszakadt nehéz sorsú moldvai csángómagyarok se maradjanak ki, a honfoglalás ezerszáz esztendős évfordulójának ünnepléséből. A kiállítás még 1996 nyarán elindult vándorútjára, s bejárta szinte az egész maradék Magyarországot, de eljutott néhány felvidéki városba is. Mindnyájunk örömére, hogy most a kisteleki magyarok is megismerkedhetnek moldvai testvéreik hagyományos műveltségével.
A kiállítás megnyitásának minden alkalma lehetőséget nyújt annak a kegyelmi pillanatnak a megvalósítására, amit a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Örökös Tiszteletbeli elnöke, Domokos Pál Péter hagyott ránk. Azt kérte minden előadásának hallgatóitól, hogy naponta gyújtsanak meg egy gyufát, s amíg az elég, addig gondoljanak a világ legelhagyatottabb kisebbségére a moldvai csángómagyarokra.