Történet

A HAGYOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN...

"Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és az vesztesége az egész emberiségnek."

(Ipolyi Arnold)

Az újkígyósi "Ipolyi Arnold Népfőiskola" Kulturális Egyesület tevékenysége

vrad1 msolataÚjkígyós mintegy hatezer lelket számláló nagyközség Békés megyében. Szlovák és román nemzetiségi közegben az egyetlen hagyományosan magyar település a vidéken. Népe a XIX. század elején települt ide, a békési tájra a szegedi kirajzások legészakibb csoportjaként. Magával hozta a "szögedi nemzet" régies, őző beszédét, középkorias mentalitását, gondolkodását és a katolikus hitet. Néprajzi sajátosságait hosszú ideig megőrizte, mivel egészen századunk 40-es éveiig házassági kapcsolataiban szigorú endogámia érvényesült. A községen kívüli párválasztásban, csak a szintén szegedi kirajzásból származó közeli, de már Csanád vármegyéhez tartozó Csanádapáca jöhetett szóba. A falu népi kultúrája a legkiválóbb kutatókat vonzotta Újkígyósra. Gyűjtött itt a múlt században Kálmány Lajos, minden valószínűség szerint megfordult Ipolyi Arnold is. Századunk közepén pedig hosszú évekig tartó és jórészt publikált kutatómunkát végzett Bálint Sándor. A teljesség igénye nélkül meg kell még említenünk Györgyösy Rudolf, Lócskay József, Implom József és Krupa András nevét is.

npfiskola filmszalagÚjkígyóson egészen 1950-ig igen jelentős egyesületi élet folyt. Az 1860-as években a keleti magyarokat, elsősorban a moldvai csángókat támogató Szent László Társulat helyi csoportja működött a római katolikus plébános Léhner Mihály szervezésében. A két világháború közötti időben a KALOT és a KALÁSZ igen nagy létszámmal és nagy szervezőerővel tevékenykedett a községben, egészen a két szervezet erőszakos fölszámolásáig.

A négy évtizedes kényszerszünet után, egy, a hagyományokat, nemzeti értékeket középpontba állító egyesület megszervezése már az 1989-ben fölmerült. Újkígyósra és a környékbeli városokba, Békéscsabára és Gyulára került néhány olyan fiatal értelmiségi, akik az egyetemi, főiskolai évek alatt kapcsolatba kerültek félig meddig illegálisan működő szabadművelődési szervezetekkel, népfőiskolákkal. Már ebben az időben jól látszott, hogy a Hazafias Népfront keretein belül működő TIT szervezeti formája nem alkalmas az elképzelések megvalósításához.
1990 után megnyílt a lehetősége annak, hogy önálló egyesület jöjjön létre. 1991 nyarán tartotta alakuló ülését az a csoport, amelyik egy esztendővel később "Ipolyi Arnold Népfőiskola" Kulturális Egyesületként kezdte meg tevékenységét.

Névadóul a széles műveltségű, művészettörténettel és néprajzzal is foglakozó váradi püspököt választották, kinek jelen írásunkhoz is mottóul választott gondolata az egyesület alapprogramját is meghatározza. A névválasztásban szerepet játszott az is, hogy egyházilag Újkígyós a legutóbbi időkig a Nagyváradi Egyházmegyéhez tartozott. Az egyesület alapszabályában célként a hagyományos paraszti műveltség kutatása és bemutatása, pedagógiai adoptációja, valamint az elmúlt évtizedek alatt a közoktatásból kiszorult, az egészséges nemzettudat fejlődéséhez elengedhetetlenmagyarságtudomány, ezen belül a történelem, régészet, művészettörténet néprajz és honismeret is helyet kapott.

Az Ipolyi Arnold Népfőiskola itt vázolt eddigi tevékenysége értékteremtésre és értékőrzésre koncentrál. Az egyesület tagjai fölismerték azt az alapigazságot, amelyet már több mint száz esztendeje Ipolyi Arnold is megfogalmazott s melyet jelen írásunk mottójául választottunk. A Népfőiskola megalakulása óta forráshiánnyal küzd. Nincs megoldva a katolikus egyház tulajdonában lévő székházunk fönntartása. A helyi önkormányzat nagyon nem ismerte még föl e tevékenység valós értékét. Az elmúlt években a pályázati lehetőségek is beszőkültek. Arra azért jó volt az elmúlt jó néhány szűk esztendő, hogy túlélési technikák alakuljanak ki, működőképessé váljanak önfönntartó közösségek és programok. Talán a közelmúltban megalakult kormány nagyobb teret enged az önszerveződő, a nemzeti értékeket a figyelem horizontjában tartó civil szervezetek számára s megteremti az életképesnek bizonyult egyesületek stabil finanszírozási rendszerét.

Addig is az "Ipolyi Arnold Népfőiskola" Kulturális Egyesület teszi azt, amit tenni képes. Ismeretet adni, erkölcsre, hitre, magyarságtudatra nevelni az embereket, azt a kis csoportot, amely összegyűlt boldogemlékű Ipolyi Arnold püspök szellem köré. Remélve azt, hogy gyermekeink és unokáink is együtt mondhatják Kölcseyvel:

"Büszke magyar vagyok én,
Keleten nőtt törzsöke fámnak..."

Kelt: Újkígyóson, 1998. augusztus 11-én.

Harangozó Imre