Kinda István
Az újkígyósi születésű Harangozó Imre jelen kötet tanúsága szerint ismételten a legfőbb érdeklődési körén belül, a hagyományos népi világkép és vallásgyakorlás témájában végez kutatásokat a magyar nyelvterület legkülönbözőbb részein. A 2001-ben megjelent könyv másfél évtizednyi kutatómunkának az eredményeit foglalja össze dolgozatok, szövegközlések, fényképek, sőt digitalizált hanganyag (CD-melléklet) együttesével.
Gazda József, a kötet lektora és az előszó szerzője már az első oldalakon felhívja a figyelmet Harangozó kutatói koncepciójára, elveire, könyvének sajátosságaira. Ez alapján az írások két nagy, szent érzésben fogantak, a hit és a nemzet érzésében: ,,De bármiről is írjon, bármit is idézzen, mindenre ráborul, mindenre ráfonódik, mindent szinte szakrálissá avat a hittel és a nemzeti gonddal való megszentelés.”1 A mély szubjektivitású reflexiót a népélet kutatása iránti elhivatottság hangsúlyozása teljesíti ki a szerző lírai fogantatású vallomás-bevezetőjében.