Kocsis Csaba
Kocsis Csaba, író, fotográfus, énekmondó (Berettyóújfalu):
2004-ben augusztus 20-án az Ipolyi Arnold Népfőiskola meghívása kapcsán én tartottam az ünnepi beszédet Újkígyóson. Nem hiszek a véletlenekben. Azóta járok rendszeresen templomba. A jó Isten akarta, hogy akkor egy útkeresésében bizonytalan embert helyes irányba tereljen, hogy igaz emberekkel találkozzak. Akkor mondtam ezt is, azon a meleg vagy inkább forró délelőtt a községháza előtt: „A magyarság vállalásának, otthonkeresésének itthon is találunk szép példáit. Én most gazdagabb lettem eggyel. Eddig csak Újirázról tudtam, arról a bihari településről, hogy a semmiből nőtt ki. A falut 1912-ben „100 írástudó katolikus dohánykertész és földműves ülte meg.” És felkaptam a fejem, mikor hallottam, hogy 1814-ben Újkígyóst is gányók alapították. A dohányosokról tíz évvel ezelőtt hallottam, mikor Sinka István bihari emlékeit kutattam, mert a neves költő, Sinka – leírása szerint – Kisrábén telelt, ahol kiürült dohánypajta és szalmakazlak várták. Arca barna, kalapja, csizmája, dakuja (ködmönszerű kabátja), nadrágja fekete, ezért nevezték el a gányó lányok „fekete bojtárnak”. Azt, hogy gányónak hívták a dohányosokat, nem hallotta senki, akivel Nagyrábén beszéltem. Ha használták is ezen a vidéken ezt a kifejezést, kihullott az emlékezet rostáján. (...) Dolgos, nehéz sorsú emberek voltak a gányók, akik Isten segítségével a semmiből mégis maradandót tudtak teremteni. Tisztelték a földet, keményen dolgoztak, templomot emeltek, mi ez, ha nem a Szent Istváni-álmok továbbélése...
Nagy Edina
Nagy Edina, gyógypedagógus, matematika - ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár (Alsózsolca):
Nagyon sok ilyen emlékem van, csak győzzem válogatni. Egyetemistaként sokszor spóroltam az utazásra a heti konyhapénzből és ünnepnek számított, ha pár óra zötykölődés után leszálltam az újkígyósi buszról, beléptem az Ipolyi Arnold Népfőiskola kapuján, mert tudtam, hogy nemsokára barátok közt leszek és jó programokkal, emlékezetes beszélgetésekkel, együtt gondolkodással, énekléssel teli lelkileg – szellemileg feltöltő órák várnak rám. Ha most választanom kell, legyenek mondjuk azok az emlékezetes nyári táborok. Jaj, de szerettem őket! Annyi kivételes ember volt ott: Balogh Edina, Szedlák Jocó, ifjabb Makoldi Sanyi, Gyöngy Béla barátommal is ott ismerkedtem meg, és persze Te és Erzsike. (remélem nem keverem a dolgokat, mert hát nem tegnap volt). Szerettem az előadásokat, ott erősödött meg bennem, hogy ha tehetem a Te előadásaidat bárhol és bármikor szívesen meghallgatnám...
Zsótér Zita
Zsótér Zita, fejlesztőpedagógus, szociális szakember (Budapest – Újkígyós):
Valamikor hosszú évekkel ezelőtt szemtanúja lehettem, annak az előkészületnek, amely által létrejött az Ipolyi Arnold Népfőiskola. Akkor még nem értettem meg pontosan, milyen értelmet nyer az a munka, amin az alkotók, közöttük édesapám annyit fáradoztak. Hosszú idő eltelte után, számomra mára már világosan látható, hogy ez a kezdeményezés egy páratlan szellemű műhellyé, alkotóházzá nőtte ki magát azok által, akik hittek és hisznek benne, akik táplálták, és azok részére, akik erőt merítenek belőle. Mindig jó visszatérni az emlékekhez, legyen az miénk vagy a közösségé. Az emlékeket össze kell gyűjteni, őrizni kell, ezért bízom benne, hogy mindig lesz, aki ezt így gondolja...
2. oldal / 2